A Horfer Serleg csoportban az utolsó fordulót megelőzően is nyílt volt még a bajnoki címért folytatott küzdelem. Az Iváncsa II-Beloianniszra rangadó várt, a listavezető magabiztosan vette az akadályt.

A mérkőzésről a Cece és az Iváncsa II-Beloiannisz is készített tudósítást. Mindkét csapat írásának helyt adunk, először következzen a hazaiak, aztán pedig a vendégek beszámolója.

A cecei tudósító így foglalta össze a rangadón történteket:
„Az első félidőben alaposan egymásnak esett a két csapat, igazi rangadóvá téve a bajnokság utolsó mérkőzését. Még a kívülálló szurkolók is csak dicsérni tudták a csapatokat, akkora meccset játszottak. Míg a hazaiak szép támadások végén a befejezéssel hadilábon álltak – Berta, Halasi, Budai, Tölgyes is közel állt a gólszerzéshez – addig a vendégek góllal fejezték be azokat. Kapufák, ziccerek, dulakodás, sárga lapok jellemezték a nagy iramú mérkőzést.

A vendégek 3-0-ás vezetésénél Huszár Dávid hatalmas gólt rúgott harmincról, utána még volt két hatalmas helyzetünk. Fésű Máté kapufája persze, hogy fölé pattant. Budai centikkel lőtt a léc fölé, amivel szorosabbá tehettük volna a meccset, de sajnos ezek a lehetőségek kimaradtak. Az ellenfél egy kontra végén 4-1-re módosította az eredményt.

A mérkőzés után bajnokcsapatot ünnepelhettek az őket szép számmal elkísérő szurkolóik. Kulturált, jó csapattal játszottunk, sok sikert nekik a Megye II-ben. Játékosaink mindent megtettek, több szép akciójukat is tapssal jutalmazták a cecei szurkolók.

Csapatunk a negyedik helyen végzett a bajnokságban. A végén egy kis evés, ivás (finom is volt a pörkölt, köszönet Ágnes Kiszlné Tellnek). Megköszönjük mindenkinek az egész éves munkáját, reméljük csapatunk együtt marad, mert jó közösséget alkotva sokszor örvendeztetnek meg minket ezzel a szép játékkal, amit labdarúgásnak hívnak!”

Az Iváncsa II-Beloiannisz győzött Cecén, és feljutott a megyei másodosztályba

Az Iváncsa II-Beloiannisz tudósítója így számolt be a számukra kulcsfontosságú mérkőzésről:
„Nem hagytuk, hogy kiénekeljék a szánkból a sajtot! Igazi rangadón vívtuk ki a bajnoki címet, keményen meg kellett érte dolgozni. Az előzmények nem is ígértek könnyű meccset, hiszen a hazaiak a sárbogárdi csapat bajnoki esélyeit is tönkretették, és erre készültek ellenünk is. Volt miért visszavágniuk, hiszen ősszel nagy leckét kaptak nálunk, amikor is 7-0-val küldtük őket haza. A hazaiak mellett szólt még az is, hogy gyakorlatilag nem volt tétje számukra az összecsapásnak, „csak” a becsületükért küzdöttek, míg a mieink nem kaphattak ki, ha bajnoki címet szerettek volna ünnepelni.

Mivel a hazaiak az első perctől nyerni akartak, nagyon jó iramú, magas színvonalú összecsapás kerekedett ki a mérkőzés elején. Felváltva kerültek veszélybe a kapuk, de a befejezésekkel gondban voltak a csapatok. A Cece elsősorban a bal oldalról veszélyeztetett, valamint szögletrúgásokból alakított ki helyzeteket. Az egyik támadásuk után Szilágyi óriási bravúrral védett ki egy lövést a bal alsónál. Addigra Mágocs és Páhi, valamint Fülöp révén mi is megszerezhettük volna a vezetést, de Kimiti, a Ceceiek kapusa is jól állt a lábán. A kezdeti adok-kapok után a 30. perc környékén átvettük a játék irányítását, ami gólokban is megmutatkozott. A 31. percben Tamon egy végletekig kijátszott labdát vágott a bal felsőbe, majd öt perc múlva Fülöp lövését még bravúrral védte Kimiti, de a kipattanót balról berobbanva Páhi helyezte a kiszolgáltatott kapus felett a hálóba. A vezetés megnyugtatta a csapatunkat, a félidőből hátralévő idő szép lassan lecsorgott.

A második félidőre elszántan érkeztek a hazaiak, akik egy pillanatig sem adták fel, a végsőkig küzdöttek, ami nagyon jót tett a mérkőzés színvonalának. Komoly csata dúlt a pályán, néhol az indulatok is elszabadultak, de ez érthető volt egy ilyen mérkőzésen. Az 54. percben egy középen folyó támadás után László 18 méteres lövése akadt meg a hazai hálóban, a kapus csak beleérni tudott, hárítani nem. Érezni lehetett, hogy innen már nem veszíthetjük el, a Cece kis válságba került, és ha nem packázzuk el a tiszta gólhelyzeteinket, akkor ebben az időszakban lezárhattuk volna a mérkőzést. Nem tettük, és ahogy az lenni szokott, jött a hazai gól. Nem is akármilyen! Huszár 30 méteres bombája szinte kipókhálózta a bal felső sarkot. Ritkán látható nagy gól volt! Fel is hozta a Cecét, akik a hátralévő időszakban beszorítottak minket, és több gólhelyzetet is kialakítottak, de a szerencse mellénk állt ebben az időszakban, sőt a végén a sokadik kontránk egyikét Péczeli vágta be, ami után már nem is maradt idő a közép kezdésre!

Megnyertük! Megdolgoztunk érte, veretlenül végeztünk, így senki sem vonhatja kétségbe a sikerünk jogosságát! Jövő héten szombaton díjátadás, majd azt követően jöhet a jól megérdemelt ünneplés. Most ennek van itt az ideje, de a vezetőség már dolgozik a következő év előkészítésén, amikor is a Megyei II. osztályban folytathatjuk a szereplésünket olyan környékbeli csapatokkal mint az Adony, Pusztaszabolcs, Besnyő, Rácalmás, Szabadegyháza. Már alig várjuk!”

Cece – Iváncsa II-Beloiannisz 1-4 (0-2)
Cece, vezette: Varga György (Piros László, Szabó Gyula)

Cece: Kimiti – Fésű, Baranyai (Bór J.), Kacz S., Gazsó (Kacz T.), Halasi, Huszár, Budai, Berta, Tölgyes, Dascal. Vezetőedző: Menyhárt Tamás
Iváncsa II-Beloiannisz: Szilágyi – László, Szedlák, Restár (Baka), Osuszd, Kovács A., Mágocs, Tamon (Péczeli), Fülöp, Ruzsás (Sztefopulosz), Páhi (Lepsényi). Tolmács: Tárnok István.

Gól: Huszár (85′) illetve: Tamon (31′), Páhi (36′), László (54′), Péczeli (90′)
Sárga lap: 3-5

Ajánlott cikkek:

• Mágocs Norbert: A futball az életem!
• Megye II: Bajnok az Aba-Sárvíz!
• Megye II: Képekben a Bakonycsernye ezüstöt érő győzelme!