Kiélezett küzdelmet hozott a két középmezőnybeli csapat összecsapása. Mesics János mesterien cserélt, hiszen a három pont sorsát a ráadásban pályára lépő Krár gólja döntötte el végérvényesen.

A Mány tudósítója így fogalmazott:
„Aztán be is fejeződött szombat délután a matiné, hiszen a vasárnapi derbire már csak egy kifejezést tudunk rábiggyeszteni: ROSSZ. Ez a szó volt a legjellemzőbb, és a felnőtt mérkőzés minden tényezőjére ráillik. Ma minden ROSSZ volt. A pálya, a játékunk, az ellenfél, a hangulat, az eredmény, a játékvezetés, az időjárás, és az otthoni húsleves is… bár ezek összefüggenek. Negatív nap volt, nyilván túléljük, és éljük már a holnapot is, de így tényleg rossz kikapni.

Negyedórás csúszással kezdődött a derbi, nem a csurgói csapat késett, nem a mieink ittak előre; az asszisztens úrnak nem volt mivel lengetni (otthon maradt a zászló), de rövid idő alatt megoldottuk a „vasutas” kérdést, és végre útjára indulhatott a pettyes. Nagy hajtásról nem beszélhetünk, akartak, dolgoztak a csapatok, de kifejezetten ROSSZ játék kerekedett ki, az erőteljes csapkodásból. A kapuk elvétve kerültek veszélybe az első etapban, a mienk elsősorban Pál Zolika pontrúgásaival veszélyeztettek, ezeket több esetben bravúrral védte a vendég portás, Szabó Németi Gergő. A csapatok gyenge játékot nyújtottak, egyik felelősnek egyfelől kinevezhetjük a rettentően ROSSZ talajú pályát, amivel ugyan együtt lehet élni, de megszokni nem.. Mivel mi, sportszerető mányiak, ismerjük a sportpálya történetét, jelenkori és közelmúltbeli helyzetét, türelmesebben „éljük” meg a helyzetünket, de nyugodtan leírhatja, kőbe vésheti bárki: végig fogjuk csinálni, és meg fogjuk csinálni, olyannak, amilyennek egy sportpályának lennie kell. A vendégcsapat utólag (nem elítélendő módon) a körülményekben, külsőségekben, és a feszült közegben kereste a gyengébb játék okát, de sok jó példa adódik a két csapat közelmúltbeli történelméből, és összecsapásaiból, ahol jobb pálya, jobb idő volt, mégis baromi gyenge meccset produkáltak a csapatok (tavasszal Bicskén például…).

Szóval ne „szakmázzunk”, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy „szegény ember vízzel főz” alapon játszunk ősszel (nem elemezzük ki a leendő ellenfelet, csak saját erőinkkel foglalkozunk), és otthon is más a taktika: mivel nem lehet folyamatos a játék, gyorsan megy fel a labda, aztán az elől lévők vagy megoldják, vagy nem (sokszor a felkészült túlerő miatt sem tudják..). Idegenben talán egyszerűbb, ahol lehet kettőt passzolni…

Nem irigykedik ránk senki, de szeretnénk kérni, hogy ne is panaszkodjon, (mindent megteszünk hogy Mány vendégszerető legyen), hiszen nekünk 15 szenvedős hazai derbink van, ellenfeleinknek pedig csak egy idegenbeli…ha Mányra jönnek!

Mindegy, ennyit a körülményekről, vissza a meccsre: a metsző, de nem viharos szél az elsőben picit minket segített, de a jól védekező, masszív, odacsapós, fiatal vendégcsapat jól állta a sarat, igyekezett még inkább lassítani a csiga-lassú eseményeket . Sőt, talán szöglet-arányban felénk is kerekedet (…)

Szünetben szerintem semmi, forró víz, haj-leordítás sem segített volna: ugyanott folytatódott minden, ahol pause előtt: gyenge minden. Aztán Herczeg Dominik az 54. percben köszönte a hibánkat, első igazi próbálkozásukból megszerezte a Fehérvárcsurgó a vezetést (0:1). Annyiban változott a szitu, hogy most már nem egy gól, hanem kettő kellett volna a három ponthoz. Szép számsor… De az az egy sem jött, pedig feljebb jöttünk, az akarattal nem volt gond, a meddő mezőnyfölény meg volt, de ordító helyzet talán egy maradt ki: a remek labdát kapó, jól beszálló Rómeó, ügyesen passzol vissza Zolinak, aki remek balos lövést lő a hosszú alsó felé… de jön ismét Szabó portás, és nem engedi be a váratlan vendéget… Gyengén játszottunk, látszott, hogy az erőlködés és a szerencse ma nem köt házasságot…

A közös görcsölés, kitart a meccs végéig, de már nem nagyon oszt-szoroz az sem, hogy a 93. percben, a „minden egy lapra játékban” újabb nagy hiba csúszik: a vendégek köszönik szépen, és Krár Csaba pontot tesz az i-re (0:2). Így a vendégek 3, mi 0 ponttal gyarapodtunk, bár ezért a délutánért maximum magamnak adnék pontot, hogy bármit meg tudtam róla jegyezni 🙂

Összességében, mindkét csapatnak, szurkolóknak, türelmesnek, és türelmetlenebbnek, büfés „néninek”, sporiknak, csak jobb vasárnapot kívánhatok. Minden egyéb szóra sem érdemes! 😉

Mi megyünk tovább, csináljuk, teszünk a „jobbért”, és jönni is fog, nyugodjon meg mindenki, ez biztos!! 😉 Egy fontos tanulság azért van: a mányi csapat, a MI csapatunk, jóban-rosszban, szélben, hóesésben, napsütésben és viharok közepette is!!! 😉 Ezt ajánlom mindenki figyelmébe!

Vasárnap, 13.30-kor, a tabellán közvetlenül mögöttünk álló, Kőszárhegy csapatához látogatunk!!”

Mány – Fehérvárcsurgó 0-2 (0-0)
Mány, vezette: Nagy László István

Mány: Sátori V.- Szabó L., Jakab, Birta, Herczeg L. – Oláh A. (Farkas R.), Doma, Mohácsi, Radovics – Antoni (Apostagi), Pál Z.
Fehérvárcsurgó: Szabó-Németi – Lascsik (Krár), Herczeg D., Baksa, Veres – Kindl, Bernáth M., Pálfi M. (Andocsi), Boros B. (Varga L.) – Zs. Nagy Nagy B. Vezetőedző: Mesics János

Gól: Herczeg D. (54′), Krár (93′)

Ajánlott cikkek: