A helyi csapat a Kápolnásnyékkel játszott tipikus egygólos mérkőzést.

A Mány tudósítója így írt:

„Mivel a malomkerekek is őrölnek, nem volt megállás a hétvégén a futballpályákon sem. Soros ellenfelünk az a Kápolnásnyék csapata volt, akikkel mindig, mindenhol kiegyensúlyozott, komoly és szoros meccset játszunk, váltakozó sikerrel. Néhány ponttal előttünk járt az „ellen”, a középmezőny elején, karnyújtásra a dobogóhoz, ennek ellenére hazai pályán úgy éreztem, picit mi számítottunk a mérkőzés esélyesének.

Csapatépítésben vagyunk, előfordulnak hibák, mint ahogyan a múlt héten is. Ennek ellenére, érződött, hogy rend van a fejekben, koncentráltan álltunk bele a mérkőzésbe. A Nyék egy picit hátrébb rendezkedett be, átadva a területet nekünk a támadásokhoz, ők pedig igyekeztek gyors indításokkal, „kihagyva” a középpályás játékot, helyzetbe kerülni. Mivel szünetig nem született gól, elmondhatom, hogy a csapatok nagy iramban gyömöszölték egymást, komoly mezőnymunka, nagy párharcok, de kevés helyzet jellemezte ezt a félidőt. Két nagy lehetőséget ugyanakkor sikerült elpuskáznunk, de a vendégcsapat is rontott ziccert a kapu előtt.
Mondhatnánk, tipikus egygólos meccs kerekedett ki, de persze az az első gólocska sok mindent megváltoztathatott volna…

Aztán szünet után nem sokkal cserélnünk kellett, hiszen a sérülten játszó Mészáros Tomit Nagy Márkó váltotta. Ettől a ténytől persze nem lett ugyan dinamikusabb az előre játékunk, de Radovics Marci ékbe való előrelépésével verekedősebb, harcosabb lett ez az alakzatunk is, pedig ő sem élete meccsét játszotta.

Aztán a rengeteg meló után, a 71. percben góllá érett a fölényünk, hiszen Nagy Márkó tolta meg a pettyest, de a vendégvédő kis ütemkéséssel nem a labdát, hanem a lábat találta el, így jogos büntető következett. Az ítéletet Hajdú Máté hajtotta végre, aki a balra vetődő Kalapács kapus mellett, mértani pontossággal a jobb sarokba helyezett, 1-0.

Fontos gól volt, amire rászolgáltunk már, hiszen ha nem is ment minden gördülékenyen, de az egész csapat odatette magát, és mindenáron győzni akart!
A vendégek persze kinyíltak, feljebb tolták a védekezésüket a gól után, átállva három védőre. Ez komoly területeket eredményezett a vendég térfélen, de hiába a lehetőségek, nem tudtuk kihasználni, hogy a vendégeknek támadniuk kell. Csak hogy ne dicsérjem halálra a mieinket, ezt jobban ki lehetett volna használni… Még a végén egy-két komoly sansz, itt is, ott is, de az érdemi kérdések nem változtak, megmaradt az egygólos mányi előny!

Összességében csapatunk a győzelemre feltétlenül rászolgált, egy védekező mentalitásban kezdő, de komoly játékerőt képviselő Kápolnásnyéket sikerült legyőznünk ezen a vasárnapon, akaratos, kiegyensúlyozott, javuló játékkal! A vendégek ugyan tudtak váltani, de ma akaratban, játékban föléjük kerekedtünk. A védekezésünk remekül működött, középpálya masszív volt, és bebizonyosodott a futball örök igazsága: rúgj egyel többet, győzni fogsz!

Köszönjük a szurkolóknak a biztatást, jelenlétet! Nélkületek nem menne! Vasárnap 17 órakor Pákozdon szerepel felnőtt csapatunk! Nyúl mellé jó program 🙂 Hajrá Mány!”

Mány – Kápolnásnyék 1-0 (0-0)
Mány, vezette: Béd Ákos

Mány: Szabó T. – Csitári, Mohácsi, Herczeg, Rimele, Krómer (Szabó L. 90.), Radovics, Radovits V., Hadú M., Mészáros T. (Nagy M. 55.), Radovits Á.
Kápolnásnyék: Kalapács – Kharboutli (Varga J. 76.), Salacz (Szentgyörgyi 65.), Varga, Csibi, Kiss, Oros (Ribi 46.), Cseprekál, Silhány, Eipl, Czottner. Vezetőedző: Höltzl Richárd.

Gól: Hajdú M. (71.)