A Mányi TK csatára, Pál Zoltán rendkívül meggyőző fölénnyel végzett az Osz-Car csoport góllövőlistájának élén. Az élvonalbeli múlttal rendelkező támadó nem csupán góljaival segíti a mányi csapatot.

Pál Zoltán jelenleg sérüléséből lábadozik, így rendhagyó módon a klub elnökével, Varga Mihállyal készítettünk interjút a Mányi TK, és a megye kettes Osz-Car csoport legeredményesebb játékosával kapcsolatban.

Pál Zoltán megsérült a Vál elleni mérkőzésen. Mit lehet tudni az állapotáról, mennyire súlyos a sérülése?
Varga Mihály: Zoli a harmadik góljánál, a mérkőzés végén, a kapussal való összeütközés során sérült meg, bár számomra már ez is meglepő volt, hogy ezen a meccsen idáig kibírta: egész szezonban tisztelettel és sportszerűen „bántak vele” az ellenfeleink, sajnos ez a meccs nem ilyen volt, nyilván a presztízs miatt volt keményebb a találkozó, amiből „kijutott” neki is… Alsó-lábszárán sérült, műteni kellett, és nem erőltethettük a további szerepeltetését, mert egykori szívbetegségéből fakadóan amúgy is komolyabban érintik a hasonló sérülések, a vér-higító szerek miatt is. A nyár minden bizonnyal elegendő lesz majd a teljes felépülésére.

Hogyan került Pál Zoltán Mányra? Mivel sikerült meggyőzni, hogy a Mányi TK mezét öltse magára?
Varga Mihály: Pál Zoli egy régi, még Csabdiról eredő ismeretség jóvoltából került hozzánk. Tavaly, 2015 februárjában, bár az előző őszön is viszonylag eredményesen szerepelt a csapat, meglebegtetett minket a szétesés szele, hiszen rengeteg, hosszú sérülés és két, nem tervezett távozás sújtotta az amúgy is „kis létszámú” csapatunkat. Akkor úgy gondoltam, nem tehetjük meg, hogy kiessünk a bajnokságból, így régi barátságokat felelevenítve, Doma Ernővel (aki jelenleg csapatunk játékos-edzője), Pál Zolival; és a Honvéd, valamint a Békéscsaba egykori középpályásával, Kovács Norbival megerősítettem a csapatot. Rettentően jól álltak a legelejétől a kérdéshez, ahhoz, hogy sajnos nincs még saját otthonunk, nehezek a körülmények, és itt a játék mellett, egy komoly nevelőmunkára, példamutatásra, összekovácsolásra is szükség van. Semmi mással nem akartam meggyőzni őket, csak az őszinteséggel, ami azóta is végigkíséri a kapcsolatunkat. Azt hiszem, mindannyian teljes egészében megfeleltek a feladatnak, de sajnos Kovács Norbi tavaszi súlyos térdsérülése nagy érvágás volt. Később, már ebben a bajnokságban bekapcsolódott még Jarecsni Laci, aki kapusként is sokat tett az eredményességünköz, és Herczeg Laci, aki játékos-múltjával, hozzáállásával szintén erősségünkre vált. Így volt kerek, egész a csapat.

Mit jelentett az elmúlt másfél év során Pál Zoltán jelenléte a csapatnál?
Varga Mihály: Zolit, mint minden más csatárt sokak számára a góljai minősítik. Bajnoki meccsen ez idő alatt 34 találkozón 50 gólt rúgott, ami parádés teljesítmény! Idén 24 találkozón 40 góljával messze a legjobb statisztikákat produkálta, főleg úgy, hogy sokszor csereként szállt be. Számomra azonban nem csak erről van szó. Könyvbe illő, ahogyan megszerettette magát Mányon, és ahogyan ő is elfogadta az itteni embereket. Ezek túlmutatnak a töménytelen gólon, amit szerzett. Rengeteg fájdalom, csalódás kísérte végig a pályafutását, annak ellenére, hogy a 90-es évek közepén a magyar futball egyik legnagyobb tehetsége volt, Lisztes Krisztiánnal, Dárdai Pállal együtt. Többször nyert bajnoki bronzérmet a Vasassal, és mindig hű maradt a piros-kékekhez, ahol a mai napig nagy kedvenc, talán ezért is foglalkozik kiemelten a Vasasnál gyerek nevelésével. Szívbetegsége, és az, hogy 24 évesen vissza kellett vonulnia a profi futballtól, nyilván óriási törést okozott neki. Az, hogy több mint egy évtized után nálunk játszott először „igazi” bajnoki pontokért, külön öröm, és megtiszteltetés. Nagyon érzékeny ember, aki képes „meghalni” a pályán, de nehezen viseli a csalódásokat. Igazi példakép, és ezt nem a gólok számával mérem.

Pál Zoltán (a jobb szélen) Mészöly Kálmán (a bal szélen) társaságában

A mellett, hogy számolatlanul ontja a gólokat, miben van a legnagyobb segítségére a csapatnak?
Varga Mihály: A gólok nála is természetesen mérvadóak voltak, de a jelenléte talán még fontosabb volt. Mint amolyan „csendes vezér”, mindig volt egy jó szava a társakhoz, és akkor tett igazán hozzá, amikor nagyon kellett. Sajnos ősszel, és most tavasszal is volt egy több hetes sérülése, amit hellyel-közzel átvészeltünk, de mindenképpen óriási pluszt jelentett, ha a pályán van. Csapatember, kívül-belül..

Rendre tarthatatlannak bizonyul az ellenfelek védői számára. Mi az a plusz Ön szerint, ami ilyen hatékonnyá teszi a kapu előtt?
Varga Mihály: Mivel most töltötte a 40. életévét, sokan azt gondolnák, egy ilyen játékosról, hogy lassult, megkopott a gyorsasága. De abszolút az ellenkezője igaz. Induló sebessége, képzettsége, helyzetfelismerése, és rettentő jó bal lába nyilván ebben a bajnokságban az átlag fölé emeli. Az esetek nagy többségében jó megoldást választ, érzi a kaput, és szeret gólt lőni (nevet).

Mi az, amit tanulhatnak Pál Zoltántól a fiatalabb játékosok?
Varga Mihály: Ami a legfontosabb, a futball-szeretetet. Aki annyi mindenen átment a futball-pályákon, mint Zolika, nyilván mindenre oda figyel, fontos neki a közösség, és az, milyen emberek között játszik. Szerintem ebben van kulcsszerepe itt Mányban. A fiatalok, a gyerekek felnéznek rá, szeretik, mindenkihez van jó szava. Ha van olyan, hogy klasszikus példakép, őt annak tekintem.

Pál Zoltán edzőként a Vasasnál

Hogyan viselte a játékos, hogy sérülése miatt nem tudott az utolsó mérkőzéseken a csapat segítségére lenni?
Varga Mihály: Nehezen. Eljött, leült a kispadra Bakonycsernyén, beírtuk a jegyzőkönyvbe, annak ellenére, hogy tudtam, tudtuk, hogy nem fog tudni játszani. De bíztam benne, hogy a csapatra jó hatással lesz a jelenléte is. Sajnos tompán, fásultan játszottunk az „ezüst-csatában”, és mint ahogy mindenki, ő is biztos rossz érzésekkel nézte végig a vereséget a kispadról.

Vajon Pál Zoltánnal meg lehetett volna az ezüstérem?
Varga Mihály: Biztos segített volna a pályán a jelenléte, megindulása, góljai, és talán az ellenfél lekötésével a többiek is felszabadultabban játszhattak volna. De mivel rajta kívül is, van több értékünk, vannak jó játékosaink, és ezen a vasárnapon senki nem tudott hozzátenni a játékunkhoz, úgy gondolom egymagában meddő lett volna. Persze ez csak feltételezés.. lehet hogy itt is rúgott volna egy mesterhármast (nevet).

Mit gondol, meddig lehet segítségére a Mánynak Pál Zoltán?
Varga Mihály: Mivel szeretnénk több irányban fejleszteni a Mányi TK-t, mint klubot is, szeretnénk lehetőségeink szerint együtt tartani az értékeinket. Zoli nem csak a játékával, de a sportbeli hitvallásával, és a gyerekekkel való kapcsolatával is segítségünkre lehet. Úgy gondolom, jó helyen, jó emberek között van, és ismerve őt, számára ez a legfontosabb. Voltak, és lesznek is biztos még magasabb osztályból is ajánlatai, de szerintem már nem tervez váltásokat. Megtartása nem elsősorban anyagi kérdés, és a kapcsolatunk, barátságunk sem fog változni, maximum még erősebb lesz. Én úgy kezelem őt: addig játszik nálunk, ameddig jól érzi magát, és ameddig ereje engedi. Számítok rá, góljaira, játékára, és elsősorban az emberi jelenlétére. De szerintem még egy évig biztos riogatni fogja az ellenfelek kapusait…

Bár nemrég töltötte be a 40. életévét, úgy tűnik, egyáltalán nem fog rajta az idő.
Varga Mihály: Mindenkin fog az idő, és Zolika sem lesz fiatalabb. Kiteljesedett, civil életet élő ember, akinek az élete a futballhoz kötődik. Akkor lennék a legboldogabb, ha nálunk, Mányon is kinőnének, kinevelődnének „pálzolik”, és ebben lehet a legnagyobb segítségemre, barátom, a Pál Zoli! (nevetés)

A Mányi TK (2015/2016)

Ajánlott cikkek:

• A Bakonycsernye Mány elleni győzelme ezüstöt ért
• Alaposan visszavágott a Mány a Csákvár II csapatának
• A Mány nyerte a szuperrangadót a Pátka ellen