15 percig állt a játék, egy tömegjelenet után a bodajkiak nem akarták folytatni a meccset.

Mindkét csapat írt tudósítást, időrendi sorrendben kerülnek közlésre.

A Bodajk tudósítója másképp látta a dolgokat:

„Vasárnap Mányon vendégszerepeltünk, ahol pontosan tudtuk, hogy nagyon nehéz mérkőzés vár ránk! Az előjelek nagyon kedvezőtlenek voltak, hiszen 8 (!) játékos, név szerint Csikesz Péter és Boros Bálint betegség, Molnár Tamás és Kovács János eltiltás, Kővári Balázs munkahelyi elfoglaltság, míg Rózsás Dániel, Fülöp Alex és Papp András sérülés miatt nem állt Takács Viktor rendelkezésére.

A mérkőzés nagy szélben kezdődött, ami az első félidőben a hazai csapatot támogatta, akik próbálták is ezt kihasználni, de jól álltuk a sarat egészen a 45. percig. Ekkor az első komolyabb védelmi megingást kihasználták a Mányiak és megszerezték a vezetést.

A második félidőben azonban fordult a kocka és mivel a szél már minket támogatott, így egyre másra dolgoztuk ki a helyzeteket, amik sajnos ki is maradtak. Aztán elérkeztünk a mérkőzés 60. percéhez, ami döntően befolyásolta a mérkőzés további részét! Történt ugyanis, hogy Takács követett el szabálytalanságot az oldalvonal mellett, amit a játékvezető le is fújt, azonban a hazaiak kettes számú játékosa úgy gondolta, hogy nem áll meg ennyiben a dolog, ezért előbb meglökte, majd ököllel meg is ütötte Takácsot, akinek felrepedt a szája! Rögtön tömegjelenet alakult ki a pályán, ami közben több lökés és kisebb pofon is elcsattant mindkét oldalról. A játékvezetői hármas az egészet 1 (!) db sárga lappal honorálta, azt is Takács kapta a belépőért. (Kiegészítés: valójában a mányi Hajdú Máté is kapott ugyanebben a percben egy lapot, a szerk.).

A tömegjelenet után komolyan felmerült az is, hogy levonulunk a pályáról, ekkor azonban a kirendelt ellenőr figyelmeztette a csapatot, hogy ez büntetést von maga után. Felháborítónak tartom, hogy a történtek után a játékvezetők részéről semmilyen szankció nem történt, és még a kirendelt ellenőr is velünk volt elfoglalva, pedig a körülményeket tekintve nem volt semmi meglepő abban, ahogy reagáltunk! A mérkőzés aztán hosszú percek után folytatódott, de hogy ennek mennyi sportértéke volt azt már rábízom a Mányi kollégára, aki nyilván leírja majd, hogy az eddig elhangzottakból semmi nem igaz és minden megy tovább mintha semmi nem történt volna! Minden mérkőzésen vannak parázs jelenetek, keményebb belépők, ez a megyei foci velejárója, de azt gondolom van egy határ, ami Mányon most át lett lépve…

A végeredmény egyébként 2-0 lett a hazaiak javára.

Mivel a Vál hazai pályán legyőzte a Szári csapatot, így távolodni látszik a második hely és a hátralevő három meccsen a dobogó megtartásáért is minden erőnkre szükségünk lesz!”

A Mány tudósítója így írt:

„Komoly megmérettetés várt vasárnap, a tavasszal jó formában lévő felnőtt csapatunkra, hiszen érkezett a bajnoki tabella 3. helyén álló Bodajk csapata! Annak ellenére, hogy a vendégek az elmúlt időszakban hullámzó eredményeket produkáltak, és mindkét csapat több hiányzót nem tudott nevezni, kemény, nehéz meccs várt a mieinkre.

A beharangozott egész napos eső ellenére, fülledt, párás, de szeles időben estek egymásnak a csapatok, szép számú közönség előtt, játszható, jó pályán. Ritka pillanat volt, hogy a választásnál a szél a mieinket segítette, hogy ez zavaró vagy támogató ilyen esetekben, döntse el ki-ki maga.

A lényeg, hogy igyekeztek a mieink hatékony támadó játékot nyújtani, tudva, hogy gyorsan döntésre kell vinni a dolgokat. Ennek ellenére, vagy a bodajki védők romboltak jól, vagy az utolsó passzokba csúszott hiba, vagy a szél tréfálta meg a pontrúgásainkat, a lényeg, hogy a meddő, apró mezőnyfölényünk nem hozta meg a várva várt gólt. Kemény, küzdelmes, komoly párharcok alakultak ki, nem kímélték egymást a csapatok, de ez nem párosult durvasággal, csak férfias odaadással. A Bodajk igyekezett támadásban is lendületes lenni, nem feladni a kapuhoz történő felérést, ezért lüktető, változatos meccs alakult ki, magas iramban, de a sok technikai hiba miatt, közepes színvonalon. Hasonló képességű csapatok lévén, nem lehetett gólparádéra számítani, de érezhető volt, hogy egy gól sok mindent, megváltoztathat…

És mivel csodák nincsenek, vagy csak ritkán, ez így is lett.. A félidő utolsó mozzanataként, a tizenhatoson belül, remek labdát kapó, egész meccsen agilis, Mészáros Tomi lőtt szép gólt a bodajki kapu jobb oldalába. Az addig remekül védő, fiatal tehetség, Szabó Bence nem tudott védeni, 1-0!

A lehető legjobbkor jött a számunkra a gól, bár a szél tovább erősödésével érezni lehetett, még nyíltabbá válik a 2. félidő. Szünetben igyekeztünk nyugodtan, higgadtan értékelni a látottakat, még picit hátrébb vonulni, és a gyors kontrákra építeni.

A második félidő legelején a vendégcsapat döntésre akarta vinni gyorsan a dolgokat, de Szabó Tomi három parádés védésével meccsben tartotta a mieinket! Jöttek, jöttek, helyzeteket alakítottak ki, a második félidő elején, de az eredmény nem változott, aztán a Mány kilépett védekező harmadából, és több veszélyes kontrát vezetett, de ezekből sem lett gól. A mérkőzés 60. perce, a találkozóban alapvető fordulatot hozott, hiszen a férfias küzdelem átalakult pillanatok alatt parázslóan izzó küzdelemmé… Nehéz tárgyilagos lennem, hiszen a mérkőzés ellenőrével 60 méter távolságról követve az eseményeket, csak annyit vehettünk ki a „sztoriból”, hogy egy kemény, de szabálytalan vendég belépőt követően elszabadulnak az indulatok, egy kupacban a két csapat, lökdösődés, és nem a futball a főszereplő. Mentségemre szóljon, hogy a két méterre álló asszisztens, valamint a játékvezető sem látott érdemi dolgokat az esettel kapcsolatban, így egy durvának látszó tömegjelenetet, mindkét fél megúszott 1-1 sárga lappal. Mindig vannak higgadtabb résztvevők, itt is volt, aki nyugtatni próbált, de rossz volt megélni, mert ebben a mérkőzésben nem volt benne a fegyelmezetlenség.

A következő pillanatban a vendégcsapat egy része, az öltöző felé vette az irányt, azzal a konkrét elhatározással, hogy nem folytatják a mérkőzést, hiszen vélhetően tettlegesség történt, egyik játékosukat megütötték. Páran már az öltözőben várták a fejleményeket, a többiek, a hazai csapatvezető, illetve a szövetségi ellenőr hatására, győzködték egymást a folytatásról… Rossz volt megélni, mert nem volt előzménye, a kemény küzdelemben nem volt szikrája sem a pofozkodásnak, sem törlesztésnek, lökdösődének, tömegjeleneteknek. Nem tisztem ezzel kapcsolatban pálcát törni senki felett, próbálok mindig, mindenben tárgyilagos lenni. Elítélem, ha futball mérkőzésen hasonlóak történnek, ha a mi játékosaink, ha a másik fél követi el, akkor is! Egy ekkora jelenetnél, nehéz kiszűrni a felelősöket, de az előzményeket reálisan megítélni, rekonstruálni is nagyon nehéz! Megfeddem azokat a játékosokat, aki ilyen szituációban elveszítik a fejüket, pofozkodnak, de azokat is, akik kislány módjára elszöknek a felelősség elől, és a mérkőzést nem akarják folytatni. A falkaszellem csapatépítő hatásait más formában kellene gyakorolnia a csapatoknak, legyen bármilyen mez is rajtuk!

A bodajkiak a tettlegességet nehezményezték, a mieink a folyamatos törlesztéseket, mi, külső szemlélők pedig igyekeztünk, majd 10 perc kényszerű szünet után ha meccs folytatására ösztönözni mindenkit. Elsősorban a vendégeket kellett kérlelni, akik talán elnökük javaslatára, talán elfelejtve, hogy a levonulás a legsúlyosabb fegyelmi vétség, még mindig nem akartak tovább játszani. Aztán szerencsére győzött a józan ész, a meggyőzés „fegyvere”, így majd negyedóra csúszással, de folytatódott a mérkőzés. Mintha mi sem történt volna, agilisan próbált gólt szerezni a Bodajk, a mieink pedig gyors ellentámadásokkal veszélyeztettek, lüktető volt az utolsó negyedóra. Aztán csattanóként, a 85. percben végre jól jött be a mányi szöglet: Mohácsi Gergő fejelt remek gólt a vendégkapuba, 2-0!

Bár az utolsó pillanatok még hoztak izgalmakat, az érdemi kérdések addigra eldőltek, folytatta jó sorozatát a hazai csapat, a vendégekre pedig további küzdelem vár majd, a dobogóért folytatott harcban!

Néhány gondolatban összegezném a látottakat:

• Volt két, győzelemre játszó csapat, akik ugyan sokszor hibáztak, de mindent megtettek, hogy a maguk javára fordítsák a mérkőzést.
• A Mány az erejével, lehetőségeivel jobban sáfárkodva, megérdemelten győzött ezen a napon, ezért lett 2-0!
• A kissé nagyvonalú, de játékos-barát játékvezetés, ma nem segített feloldani a feszültséget, talán több fegyelmezéssel megelőzhetők lettek volna, a vélt vagy valós, pályára nem való jelenetek. Hiányzott az erény, a fegyelem. Yellow, Red…
• Megtanulni a vereséget erény, ezt én is gyakorlom, van, mikor nehezebb, de a futball velejárója, hogy olykor kevesebbet lövök, mint a másik fél.
• A zöld gyep nem box-ring, nem birkózó-csarnok, és nem lehet alattomos utánrúgások helyszíne sem! Aki ezt elfelejti, sportágat tévesztett!
• Szintén sportágat tévesztett, aki azt hiszi, hogy a thaiföldi leánybajnokságban játszik, és ilyen jelenetek után, nem az motiválja, hogy „ezeknek most rúgok 3 gólt”, hanem levonul a pályáról! Aki pedig vezeti a csapatot, döntéshozó a klubnál, hatványozottan ismernie kell a szabályokat, ő nem hibázhat ekkorát!

Mivel győzni akart mindkét csapat, jó, kemény meccs alakult ki, ahol ma a szerencsésebb, a három pontért, magából többet adó Mány került ki győztesen. Emlékszem az elmúlt években hasonló, fordított párosítású, parázs derbikre, amelyekből a Bodajk jött ki győztesen, sok mányi „áldozattal”, keresztszalag szakadásokkal, piros lapokkal. Mindig ott voltam, végigszenvedtem, de nem engedtem volna, egy játékosomat sem lesétálni a pályáról.

Sajnálom, ha most nem tudok én odamenni kezet fogni gratulálni a győzelemhez! Pedig én mindig odamentem, most is odamennék…

Kívánom a vendégcsapatnak, hogy legyen meg a megérdemelt dobogó, sokat dolgoztak érte! A mieinknek gratulálok az újabb, odaadó győzelemhez!”

Mány – Bodajk 2-0 (1-0)
Mány, vezette: Vitányi László

Mány: Szabó T. – Radovits V., Csitári, Mohácsi, Herczeg, Nagy M., Jakab (Apostagi 54.), Radovics, Mészáros T. (Mészáros M.), Radovits.
Bodajk: Szabó B. – Orosz (Béli 76.), Bregócs, Tetzl, Takács V. (Varga D. 72.), Prill, Füri, Kovács T. D., Vincze, Joó, Nagy F., Gergő.

Gól: Mészáros (45.), Mohácsi (85.)