Óriási meglepetésre bár vezetett, mégis kikapott a korábbi éllovas 43. Sz. Építők csapata, melyet kihasználva a RAFC csapata vette át a vezetést a budapesti bajnokságban.

A 43. Sz. Építők tudósítója így számolt be a mérkőzésről:
„Szombat délután tetten érhető volt a magyar futball valóság a Kolozsvári Tamás utcai sportpályán. Egyik oldalról a Bozsik torna, rengetek focizó kis srác, értük szorító szülő és edző és a jó hangulat. A másik oldalról nézve viszont az egyetlen, láthatóan agyonterhelt és leharcolt pálya és az egymásba érő rendezvények árnyalták a pozitív képet. Így a felnőtt csapatok melegítésére is csak egy apró sávban, a pálya szélén kerülhetett sor. A teljes játékteret kb. 3 perccel a kezdés előtt vehették birtokba a csapatok. A mieinknél sajnos igen nehezen állt össze a hétvégi keret. Kóródi sárga lapok, Spáth munkahelyi elfoglaltság miatt hiányzott. Vécsi Gabi a keddi edzésen összeszedett bokasérülés miatt összedrótozva vállalta a játékot, de Takács húzódása és Érsek, Dévényi kettős heti betegsége miatt nem lehetett teljes értékű harcos. Ennek ellenére éllovasként érkezve, az egyik újonc ellen csak a győzelem lebeghetett célként a fiúk szeme előtt.

A mérkőzés (már már szokásosnak mondható módon) az ellenfél lehetőségével indult. Az első percekben a volt játékosunk Sztranyovszky Márk öccse,  Gábor iramodott meg a jobb szélen, az ötös magasságában laposan középre játszott, a hosszún tisztán érkező Lofti Peiman csak egy lépéssel maradt le az átadásról! A folytatásban már az előre sejthető játék kép alakult ki a pályán. A hazaiak 11 emberrel megszállták a saját térfelüket. Máskor is előfordult már ilyen, de most ehhez adódott a kis méretű és beton keménységűre letaposott játéktér, ami gyorsabb játékot és reakciót igényel a játékosoktól. Az első igazán nagy helyzetünk Mészáros előtt adódott, szélsőnk a jobb oldalról törhetett kapura, végül már csak a kapussal állt szemben, aki a 8 méteres, félmagas lövést bravúrral kiütötte!

A hazaiak kontrákban bíztak, de lehetőségeik mégis inkább a kontrák során lett pontrúgásokból alakultak ki. Demeternek számtalanszor kellett kifejelnie ezeket a veszélyesen kanyarodó beadásokat. A 20. percben a fölényünknek megfelelően megérkezett a gól is. Mészáros labdaszerzése után gyorsan Vécsihez játszott, aki kapura fordult, még egy ütemet is kivárt, majd a tehetetlen védők és kapus mellett 11 méterről higgadtan a bal alsóba helyezett 1:0.

A folytatásban Kocsis duplázhatta volna meg az előnyt, de Mészáros beadását ahelyett, hogy levette és 8 méterről kapura lőtte volna, inkább fejjel Vécsit akarta megjátszani, de azt viszont pontatlanul tette. Fél óra elteltével Vécsi előtt adódott egy újabb gólszerzési lehetőség, a bal szélen Érsek játszott visszafelé, Gergely egyből középre kanyarította a labdát, Vécsi pedig 6 méterről csúsztatott, a kapus pedig a levegőben úszva hárított.

A hazaiaknak is volt lehetőségük. A legmelegebb pillanat talán az volt, amikor egy 16 méterről leadott nem túl veszélyes lövés kipattant Graeserről és ebből adódott kavarodás, de végül menteni tudtak a védőink. A 41. percben egy labdakihozatal során Kavalecz veszítette el a labdát a térfelünk közepén, a felpasszolt labdával támadni igyekvő hazai játékost – immár másodszor – Örkényi próbált szerelni a 16-os bal oldali sarka közelében, a korábbi eset is véleményes volt, de ez utóbbit már befújta a játékvezető. 11-es! A labda mögé Veégh állt, de a gyengén balra lőtt labdát Graeser gyors vetődéssel kiütötte, a kipattanót pedig Gergely szögletre vágta!

Ezzel zárult az első félidő. Az előny nálunk volt. Nem vitásan, nem árthatott volna még egy megnyugtató  gól, de a vezetésünk különösebben nem forgott veszélyben (ide nem értve a kimaradt büntetőt). A hazaiak betömörülő taktikájához kiválóan illeszkedett a kis méretű játéktér. Néha az volt az ember érzése, hogy a kelleténél többen vannak a pályán hazaiak. Egy talpalatnyi hely sem maradt a térfelükön. Emellett az alkalmazott hazai játékstílus sem feküdt a mieinknek. Nem sokat vacakoltak a bonyolult passzokkal. A rúgd, vágd és fuss stílust alkalmazták. Közben úgy tették ezt, hogy nem csak a mi játékosainkat, hanem saját maguk testi épségét is veszélyeztették. Úgy mentek bele az összecsapásokba, hogy a nézők sokszor kénytelenek voltak elfordítani a fejüket. Gergely például kétszer is úgy került magas lábas helyzetbe, hogy miközben tiszta helyzetből el akarta rúgni a labdát, a hazai játékos egyszerűen veszélyérzet nélkül fejjel belerohant a szituációba.

Fordulás után mindkét oldalon kialakult egy-egy nagy helyzet. A hazaiak egy szöglet utáni lecsorgó labdát Lofti Peiman 15 méterről kapura rúgta, de a lapos, a kapu bal sarkába tartó labdát Kavalecz bevetődve menteni tudta. A másik kapunál a félpálya közeléből Kocsis lett szöktetve, több lépés előnye volt a védővel, egészen a kapuig törhetett volna, de ő inkább 20 méterről megcélozta a kaput (!?) és a labdája fölé szállt!

Ezt követően igen sajátosan változott a játék képe. A második játékrészben a hazaiak (edzői utasításra) már nem is akarták átlépni a saját térfelüket. A mieink a félpálya középső harmadában körbe-körbe passzolgattak, a hazaiak pedig ehhez alkalmazkodva tolódtak. Láthatóan ez a helyzet sokkal inkább frusztrálta a mieinket, mint a hazaiakat. A hazaiak elégedettnek tűntek az egygólos hátránnyal. Tartották az eredményt. Végül, hogy minden nem maradt így, azt nagyban köszönhetjük saját magunknak, illetve a kapusunknak. Ami a 73. percben történt, azt a Trollfoci is hetekig szenzációként mutatná. Történt, hogy egy előrevágott labda a kapusunkhoz került, aki miután a közelében (sőt a térfélen) hazai játékos nem tartózkodott lábbal tartogatta és kereste, hogy kit játszhatna meg. Tette ezt mindaddig, amíg egy hazai játékos, nevezetesen Moldován fokozatosan növekvő intenzitással rá nem futott. Graeser ettől nem rettent meg (nem is kellett), hanem “taktikusan” kapusokra jellemző módon lehajolva, kezeit a labda közvetlen közelébe tartva a végsőkig kivárt, illetve még azon túl is! Ugyanis a hazai támadó kb. a félpályáról előbb ért oda, minthogy ő felvehette volna, kispigozta a kezei közül a labdát, majd 5 méterről a hálóba passzolt 1:1.

Demoralizáló gól volt, meg is fogta a csapatot. Láthatóan padlóra kerültek a mieink. A következő hazai támadás is gólt hozott. A 80. percben egy felívelés utáni lecsorgóra a 16-osunk jobb sarkánál az előnyösebb helyzetben lévő Lovász lassan reagált, Sztranyovszky elvitte előle a labdát, az alapvonal közeléből félmagasan középre játszott és a hosszún tisztán érkező Tóth egy lépésről a kapuba mellezte a labdát 1:2.

A folytatásban volt még volt esély (legalább) az egyenlítésre, de Mészáros 7 méterről a kapus kezébe spigózta a labdát, egy felívelés után Vécsi lábmérete egy számmal kissebbnek bizonyúlt a kelleténél, valamit a legnagyobb lehetőség, amikor Mészáros felívelése után az előretörő Demeter 14 méterről küldött ívelt fejes a hazai kapura, a hálóőr már verve volt, de a felső léc mentett! A 90. percben a hazaiaké volt a slusszpoén. Graeser feltette a koronát második félidei teljesítményére. Most egy beadást ejtett ki tiszta helyzetben. A lecsorgóra ezúttal is Moldován érkezett és közelről, senkitől sem zavartatva az üres kapuba passzolt 1:3.

Nagyon furcsa, tanulságos meccs volt. A játék inkább hasonlított a kézilabdára, vagy a jégkorongra a pálya mérete miatt. Pillanatok alatt az egyik, vagy másik kapunál lehetett teremni. A hazaiak több mint elszánt játéka bámulatos volt, úgy mentek, mintha az életükért küzdöttek volna. Mondjuk a kispadtól és néhány játékosuk felől érkező sportszerűtlen megnyilvánulásokat nehéz hova tenni (tudtunkkal nincs ellenséges viszony a két egyesület között), de írjuk most ezt a túlzott lelkesedés számlájára. Gratulálunk nekik, bár kapusunk kapitális hibái nélkül kicsi az esély, hogy így alakult volna ez a mérkőzés. Sajnos a mieink is nagyban hozzájárultak ehhez a végkifejlethez. A visszazáró hazaiak ellen a kontráik után sokkal gyorsabban kellett volna a támadóharmadba juttatni a labdát. Sok esetbe mi magunk segítettük a hazaiak védekezését azzal, hogy a labdákat visszavettük és járattuk. Ez különösen az első félidőre volt igaz. A másodikban a hazaiak már nem is akartak támadni, de nem is kellett, mert mi magunk segítettünk megfordítani nekik a meccset. Sajnos mieink nincsenek jó passzban. Téli átok ül a csapaton, évek óta ez a novemberi időszakunk rendkívül sikertelen. Nagyon sok pontot veszítettünk már ebben a hónapban. A legutolsó 6 forduló 3-2-1 mérlege nem egy bajnokaspiráns csapat mutatója, sokkal inkább egy jó közép csapaté! Feltehetően ezzel a vereséggel az őszi elsőség már odalett, de a lőtávolban maradáshoz feltétlen győzni kellene a jövő héten, az Unione elleni hazai zárómeccsen.”

II. Kerület UFC – 43. Sz. Építők SK 3:1 (0:1)
43. Sz. Építők SK: Graeser 3 – Kavalecz 5, Örkényi 5, Demeter 7, Gergely 5 (Lovász 46p 4)– Mészáros 4, Kablawi 4 (Fodor 60p 4), Szabó 4, Fodor 5, Érsek 4 (Dévényi 79p 0) – Vécsi 5, Kocsis 4

Gól: Vécsi (20p)
Gólpassz: Mészáros
Sárga: Gergely (36p), Örkényi (41p)

Dr. Hevesi Tamás:
“Ezt a meccset fejben vesztettük el, persze kellettek a kapitális hibák is. Sajnos képtelenek vagyunk a cél szentesíti az eszközt alkalmazva futballozni. Mi mindig, minden helyzetben játszani akarunk, de azt nem mindig lehet és nem mindig ugyanúgy. Kényelmesen lehetett volna hozni ezt a meccset, ha célfutballt játszunk és feleslegesen nem kockáztatunk. Nem tudom elképzelni, hogy riválisaink közül bárki is így tudna pontokat hullatni.”

A 14. forduló eredményei:
Hegyvidék – Gázgyár 0-1
II. Kerület UFC – 43. Sz. Építők SK 3-1
RAFC – Műegyetem 3-0
Unione – FFC 6-1
Új-Budai FC – Testvériség 2-5
Ikarus BSE – Vízművek SK 6-0
Pestszentimrei SK – THSE-Szabadkikötő 0-3 (0-1)
A Kelen az Inter kizárása miatt szabadnapos volt.

Ajánlott cikkek: