Az utóbbi időben meglehetősen változó formát mutató Kőszárhegy és a Mány egymással játszott a hétvégén. Már az ötödik percben megszületett az első találat, melyet további négy gól követett.

A Mányi TK tudósítója így fogalmazott:
„Vasárnap a közvetlenül mögöttünk álló, otthonában mindig, mindenkire veszélyes Kőszárhegy csapatához utaztunk. Talán a korai kezdés, vagy a távolság és az elromló időjárás miatt, de picit hangulattalanul készültek a csapatok a derbire.

A mieink talán feldobódottabban indultak csatába, köszönhetően az új szerelésnek és melegítőknek (külön köszönet érte az önszerveződő körben működő, lelkes mányi öregfiúknak).

Pontos kezdéssel indult útjára a labda, ahol valljuk meg őszintén, a kissé szélsőséges előjelek ellenére, inkább mi számítottunk esélyesnek. A mezőnyfölény, és a labdabiztonság már az elején érződött, ennek ellenére a hazaiak is bízhattak gyors játékosaikban, kontráikban. Már az elején, mint kés a vajon, sikerült többször a hazai védelem mögé kerülni, de néhány perc után három, kihagyott ordító mányi helyzet került fel a statisztikákra. Aztán ahogyan lenni szokott, elrohantak a kapunkig, és kissé váratlanul, de Kovács Krisztián megszerezte a vezetést a hazaiaknak (1:0).

A forgatókönyv nem változott, mányi dominancia, és még néhány nagy attack következett, de Szabó kapus bravúrosan állta a sarat… Aztán jön a nagy sansz: egy buktatásért megítélt büntetőt Pál Zoli lőtt (jól) a bal alsó felé, de Szabó Robi, a hazai egyes, parádés védéssel, eufóriába taszította a hazai szurkereket..maradt a hazai előny!
Ahogy lenni szokott, azért pár perc múlva, csak jött az első vendég dugó is: gyors ellentámadás, bepassz, és Jakab Tomi besodorja az egálunkat.. (1:1).

A második félidőben minden folytatódik ahol abbamaradt: alapos fejmosás után a Mány támad, de a Szárhegy jól dolgozik hátul. Egy vitathatatlan bünti töri meg a kihagyott helyzetek csendjét: Zolika biztosra megy, és nincs kapus ami védené.. (1:2) A góltól nemhogy megnyugodnánk, a hazaiak kapnak vérszemet, sorra jönnek a pontrúgások és szögletek, flúgos néhány perc ez, és Viktor bravúrjaira is szükség van. De mintha érne valami, egy középre visszafejelt, levágódó labdát Varga Attila durrant a kapunkba, így újra a játék képe alapján picit csalóka az állás (2:2). A mányi szurkerek vérnyomása, kb 200 már a sok kihagyott helyzet miatt, de Pál Zoli hozza a „vizes lepedőt”, és végleg túljár a mezőny legjobbjának, Szabó kapusnak az eszén (2:3). Még van egy bő negyedóra, amely tartogat izgalmakat, helyzet itt is-ott is, de a végén a helyzet már nem változik.

Winklár spori véget vet a küzdelemnek, amelyen minden résztvevő jól teljesített: a hazaiak próbálták a nagyobb tudást kompenzálva, lelkesen,játszani; a mieink hideg fejjel, csapatként túlléptek azon, hogy félidényre való helyzetet kihagytak; a játékvezetés, néhány apró hiba ellenére korrekt, és játékot segítő volt; a pálya, környezete, Nagy Józsinak köszönhetően, az eső ellenére parádés volt.

Összességében, ha egy góllal is, de a mieink, koncentrált játékkal, gyengébb helyzetkihasználással, de rászolgáltak a három pontra. Köszönjük a jelenlétet, biztatást szurkolóinknak!”

Kőszárhegy – Mány 2-3 (1-1)
Kőszárhegy, vezette: Winklár Péter

Kőszárhegy: Szabó R. – Tóth K., Király, Horgos, Osváth – Varga A., Nagy P., Borsos, Nádi (Simon A.) – Grega, Kovács K. Vezetőedző: Simon Gyula
Mány: Sátori V.- Szabó L. (Farkas R.), Jakab, Birta, Herczeg L. – Oláh A. (Budai R.), Doma, Mohácsi, Radovics – Pál Z., Szűcs R. (Apostagi).

Gól: Kovács K. (5′) Varga A. (64′) illetve: Jakab (23′), Pál Z. (51′, 73′)