Legújabb interjúnkban a hétvégén rangadót nyerő Mányi TK elnökével, Varga Mihállyal beszélgettünk. A Pátka elleni mérkőzésen és a bajnoki esélyeken túl szó esett a Mány csapatának tradícióiról és vonzerejéről is.

A hétvégén magabiztos győzelmet aratott a Mány a listavezető Pátka ellen. Számított ilyen sima győzelemre?

Mivel elsősorban saját csapatom képességeivel vagyok tisztában, és éreztem, hogy az elmúlt időszakban jóval motiváltabbak a srácok, számítottam a sikerre. Úgy érzem, a támadó játékunk (mint ahogy a góljaink száma is bizonyítja) az egyik legjobb a bajnokságban, így reméltem, hogy sikerül több gólt rúgnunk a listavezetőnek. Az pedig, hogy nem kaptunk, csak azt bizonyítja, hogy egyre összeszedettebb a védőmunkánk is. Nagy siker volt, és jó volt látni a csapat közösségi szellemét a pályán is! Ennek ellenére nem értékelem túl a négygólos győzelmet, mert csak egy, igaz fontos mérkőzés volt az összes közül. Szerényen dolgozunk tovább.

A Mány saját kezében a sorsa. A Pátka hátra lévő mérkőzései ugyanakkor könnyebbnek tűnnek, a Mányra még vár néhány rangadó. Számolgatnak, vagy úgy vannak vele, elég, ha minden meccset megnyernek?

Én, és nyugodtan kijelenthetem, az egész csapat sem számolgat, számolgatott, próbálunk hétről-hétre jól játszani, örömet okozni a szépszámú szurkolótáborunknak, de természetesen minden mérkőzésen győzni szeretnénk. Nekünk egyik mérkőzés sem könnyű, a tabella alján lévőkkel ugyanúgy meg tudunk szenvedni, mint az élbolyban tanyázókkal. Hiszek a csapatomban, és furcsa ilyet mondani, de a legnagyobb ellenfelünk mindig saját magunk vagyunk. Ha a lelkesedésünket, odaadásunkat a hátralévő mérkőzéseken át tudjuk menteni, és a hozzáállás változatlan marad, szép eredményt fogunk elérni ebben a bajnokságban. Nekünk minden meccs rangadó, nincsenek könnyű mérkőzések, sem nekünk, sem a riválisainknak, akiket nem mellékesen rettentően tisztelek, a pátkai csapat vezetőivel, elsősorban Buda József elnök úrral kifejezetten jó a kapcsolatom, felnézek rá, rettentően sokat tesz ő is a csapatáért. Nemes versenyfutás ez a bajnokság!

Miben látja a mányi csapat sikerének titkát? A játékosok képességei, az edzések mennyisége, a közösség összetartó ereje, vagy valami más a legmeghatározóbb?

Szerintem a közösség ereje nálunk a legfontosabb, és ebben nem csak a játékosokat sorolnám. A csapatunk áll a szurkolókból, és mindazokból, akik tesznek a csapatért. A felnőtt csapatunk tizenhatos keretéből nyolc mányi játékos van, és többen ezen kívül gyerekkoruk óta itt játszanak. Egyéni képességekben, és mint már azt említettem, előre játékban szerintem a mezőny előtt járunk, jó a csapat kor-összetétele és szerkezete. Inkább rutinos játékosok alkotják a keretet, aki pedig fiatalabb, szintén sok meccsel a lábában lép pályára. Sajnos az, hogy a csapat, és a Mányi TK évek óta nem tud saját környezetében játszani, edzeni a pályarekonstrukció miatt, furcsa mód, szintén erőt ad mindenkinek, felértékeli a sikereinket is. Érdekes, hogy a nehézségek mindinkább összehozzák a közösséget, ami évek óta fejlődik!

A Mány nálánál nagyobb költségvetéssel, nagyobb „nevekkel” rendelkező klubot is képes maga mögé utasítani a tabellán. Mi az, ami miatt vonzó Mányon játszani?

A nevekkel nálunk sincs szerintem hiány, elég csak a góllövő listát vezető, egykor az NB1-ben, a Vasasban is remek játékosként számon tartott Pál Zoltánt említenem. A rutinos, magasabb osztályt megélt játékosok is alázatosan, céltudatosan, nevelő jelleggel teszik a dolgukat, és a közösségben is rettentően aktívak. Megvan a kapocs az edző, Doma Ernő és a csapat között, hiszen ő is aktívan játszik még. És én is kiveszem a részem a közösség építéséből. Szerintem Mányon ma emberséget, sportszeretet, bajtársiasságot,  barátságot  is lehet „tanulni”.  Jó emberek között érdemes focizni, és ez a civil életre is kihat, ott is segítünk egymásnak, amiben csak lehet. Talán ezért vonzó ma Mányon játszani. Mi nem tudunk feltételekben, pályákban, javadalmakban versenyezni, de aki a fociszeretet, és a hangulat miatt van itt, hiszem, hogy jó helyen van!  Mánynak pedig vannak komoly futball hagyományai, a klub majd 100 éves, volt megye I. osztályú bajnokcsapata Mánynak, és a tradíciók is vonzóak lehetnek.

Ha megnyerik a bajnokságot, vállalnák a megyei első osztályú szereplést? Adottak hozzá a feltételek?

Mint említettem, sajnos a sportpályánk felújítása folyamatban van, évek óta szenvedünk vele, önerőből, valamint pályázati forrásokból próbáljuk, a tulajdonos önkormányzattal közösen megoldani a problémát. A megyei I. osztályra kötelező licenc problémáink is ebből adódnak, hiszen négy éve „vándor” életet élünk. Utánpótlás területen, a Bozsik-korcsoportokban jól állunk, meg van a kellő gyereklétszám, viszont itt is kiütköznek a létesítmény problémák. Ifi és serdülő szinten vannak ugyan létszámban javítani valók, de a meglévő csapatokra lehet építeni, ezen a területen sok nagyobb településnél jobban állunk, abszolút többségben vannak a helyi gyerekek. A finanszírozás, és a klub támogatása természetesen fejlesztést igényel, hiszen a költségvetésünk csupán ötödét tudja a helyi önkormányzat finanszírozni, a hiányzó összeget saját erőből, nagy nehézségek árán, komoly áldozatvállalással tudjuk előteremteni. Összességében, nyilván sportszakmai szempontból, és hogy a közösségnek örömet okozzunk, szeretnénk bajnokságot nyerni, de hosszú távra tervezünk, és elkapkodni sem szeretnénk semmit, nem átszállójegyre szeretnénk befizetni. Ennek ellenére, épp a közösségünk erőssége, és a sorozatos nélkülözések miatt,  kis „felturbózással”, úgy vélem, hogy magasabb osztályban is megállnánk a helyünket. Ezen vagyunk!

Meglepte, hogy kijutott a magyar válogatott az EB-re? Mit gondol, meddig juthatnak el a csapat az EB-n?

Gyerekkorom óta szemlélője vagyok a válogatottnak, és mint „szurkoló”, majd minden csatát, selejtezőt az elmúlt években, élőben, a helyszínen tekintettem meg. Azt gondolom, a magyar futball hátországa jóval erősebb, meríthetőbb, mint a profi szegmense. Ez a következő évek feladata! A válogatott jó eredménye, kijutása az EB-re nagy örömmel töltött el, megérdemelten vagyunk kint a kontinens tornán, de reálisan értékelem a helyzetünket. Kimagasló játékosaink nincsenek, ma jó „munkás” csapat a magyar, egy a sok közül, éppen ezért bárkire veszélyesek lehetünk. A lelkesedéssel, odaadással szerintem nem lesz gond, mint ahogy a támogatással sem. Nem lepődnék meg a csoportból történő továbbjutásunkon, bármelyik ellenfelünk ellen van esélyünk. Ha a „munkásság” mellett lesz egy kis magyaros virtus a csapatban, jó érzésekkel térhetünk haza. Kicsit hasonlóan várom az EB-t, mint a jégkorongban az első A csoportos feljutásunkat. Bízom a jó szereplésben, és abban, hogy ezáltal őszintébb, és segítőkészebb lesz a közeg a magyar futballban, és nem csak a pénzről szól majd minden, hanem a közösségek erejéről!

Fotók: Mányi TK Facebook oldal

Ajánlott cikkek:

• A Mány nyerte a szuperrangadót a Pátka ellen
• Megye I: Helyet cserél az Iváncsa és a Velence?
• Megye II: Kemény mérkőzés vár a Mányra, sorozatban tizedik győzelmére készül az Aba