A csóri támadó izgalmassá tette ugyan a meccset, de mégis a Velence örülhetett.

A Csór tudósítója így írt:

Szeptember 8-án, a 4. fordulóban játszottunk utoljára hazai pályán. Akkor a nyékiekkel végeztünk 1-1-re. Ma szintén a Velencei-tó partjáról érkezett a vendég, hiszen a Velence II gárdája látogatott Csórra. Sokkal jobban kezdték nálunk a szezont, de még így is volt okunk a bizakodásra, hiszen közel a legjobb kerettel gazdálkodhatott Pécsi mester.

Összeállításunk: Kalapács – Bogdány, Báles, Potornai, Balázsik (Budai 46.p) – Zs. Nagy Norbert, Zs. Nagy Balázs (Kásler Bence 59.p), Pécsi (Kásler Barnabás 67.p), Tolnai (Sándor 31.p) – László (Kaufmann 46.p), Lehota

A 8. percben Lehota harcolt meg a helyzetért a bal oldalon, de a ziccerét a kapus védte. A 10. percben szép, kombinatív játék után László a jobb oldalon indította Lehotát, akinek a középre lőtt labdájára senki sem érkezett. A 12. percben egy eladott labdára a vendégek csatára csapott le, aki az üres kapuba lőtt, 0-1.

A 20. percben Zs. Nagy Norbert gurított középre Pécsinek, aki egyből lőtt, de a kapus magabiztosan hárított. A 22. percben vendég kontra, de Kalapács védett. Aztán a 24. percben nagy lehetőséghez jutottunk. Történt, hogy Lászlót kaszálták el a vendég 16-osán belül, amiért a játékvezető büntetőt adott. A labda mögé Pécsi állt, aki a kapu mellé lőtt. Ekkor még nem sejthettük, hogy mi fog történni később.

A 29. percben egy előrevágott labdára rohant ki Kalapács, s rúgta a félpályánál tartózkodó velencei középpályáshoz, aki egyből rúgta volna kapura. De a lövése derékmagasságban tért vissza Kalapácshoz, aki kézzel ért bele. A játékvezető ezért kiállította. Itt tegyük le a „tollat”! tény, hogy Kalapács kezét elérte a labda, de szinte teljesen le volt szorítva és nem állított meg vele biztos gólszerzési lehetőséget, hiszen mint írtam, a vendégek középpályása sután lőtt, a kapusunk mögött pedig még védőnk is volt. Így azt kell, hogy mondjam, az ítélet kissé szigorú volt, talán a sárga lap és a szabadrúgás jogosabb kombináció lett volna. Tolnai helyére jött be Sándor Zsombi, az új portás. A szabadrúgást jól löbbölték be a tizenhatosunkra, hiszen Balogh egyből gólt lőtt. Sándor még hozzáért, de nem volt szerencséje, 0-2. A félidő végéig már más nem történt.

Pécsi mester beküldte a szünet végén Budait és Kaufmannt. A 46. percben Kafu remekül érkezett egy előre lőtt labdára, de a pöckölése egy hajszállal a kapu mellé csorgott. A 62. percben Budai szlalomozott végig vagy öt védő között, majd a vendégek ötösénél Lehotához került a labda, aki nagy helyzetben fölé lőtt. Jobbak voltunk még emberhátrányban is, a Velence mintha csak az eredmény tartásában látta volna a maradék idő értelmét. Sajnos a pechszériánk nem ért véget. A 66. percben Buzora tartott rá keményen Potornai lábára, akit le kellett támogatni. Sajnos ekkor már cserelehetőségünk nem volt. Így kettős emberhátrányban kellett megpróbálnunk a lehetetlent. A 70. percben ismét nekünk volt sanszunk. Budai szabadrúgása pattant ki, de Zs. Nagy Norbert mellé lőtt. A 73. percben a vendégek kapusa ütötte el a büntetőterületen belül Budait, amiért újabb 11-est kaptunk. A velenceiek portása vehemensen bizonygatta, hogy először a labdát találta el. Ahol én ültem, onnan úgy tűnt, hogy a labda mellett Buda lába is célpont volt, így véleményem szerint a spori jogosan büntette a szándékot. Kaufmann volt az ítéletvégrehajtó, 1-2. És még volt vissza 17 perc.

Azért le a kalappal a csapat előtt. Iszonyat mezőnymunkát végeztek egy jelentős előnyben lévő masszív Velence ellen. Jól példázza a harcosságot Lehota 81. percben végrehajtott „takarítása”. Az oldalvonal mellett ütközött vállal a velencei bal összekötővel, aki részéről ezután már a talpra állás is tapsot érdemlő produkció volt. Ugye emlékszünk még arra az alig 15 éves kis sihederre, akinek megannyiszor kikezdte a mellyét a szél? Akkoriban folyton azt elemeztük a szurkolókkal, hogy milyen jó volna még ennek a srácnak plusz 15 centi és 20 kg. Na, most már megvan!

Repültek a percek, szinte senki nem mondta volna meg, hogy csak kilencen voltunk a pályán. A hosszabbítás második percében aztán szabadrúgáshoz jutottunk. A labda 22 méterre volt a velencei kaputól. Kaufmann állt mögé… Hajós nyelven a szél vele volt. Ballábas helyre került, tehát ez is stimmelt. Lassan készülődik… Ha berúgod, akkor a nézőtéren atyák sírnak együtt fiaikkal, akkor ez az elátkozott délután talán mégsem lesz annyira pocsék. Lassan hátralép kettőt…. Ha berúgod, befizetünk egy hosszúhétvégére a Vatikánba! Utcát nevezünk el rólad Csóron! Nekifut… A Bányász kirakja a fotód a szertárba. Jobbat mondok! Visszavonultatjuk a mezed!
Hát nem fölé tekeredik az a fránya labda… Az ellentámadásból még majdnem gólt is kapunk. Aztán persze egy újabb szabadrúgás minden időn túl, aztán vége. Még a már nem is annyira „kicsi” Lehota próbálja jobb belátásra bírni a játékvezetőt: „Nehogy már lefújd!” És igen, igaza van! Az egyik szurkolónk is ezen a véleményen volt, mikor azt kiabálta be, hogy annyira jó a meccs, hogy inkább hagyják a sporttársak, hadd játszanak ezek a fiúk.

Kikaptunk, de akaratban és futásban abszolút a Velence fölé nőttünk. Sajnos a hibáinkért nagy árat fizettünk, de még így is azt mondom, hogy jó volt látni ezt a mérkőzést!

Egy hét múlva Csurgóra látogatunk.”

Csór – Velence II 1–2 (0–2)
Csór, vezette: Durecz Balázs István

Csór: Kalapács Á.– Balázsik (Budai), Zs. Nagy B. (Kásler Bence), Zs. Nagy N., Báles, László (Kaufmann), Pécsi (Kásler Balázs), Bogdány, Potornai, Tolnai (Sándor), Lehota. Vezetőedző: Pécsi László

Velence II: Hajdú – Silhány T., Hushegyi (Urschler), Bernáth, Kovács A. (Tóth Sz.), Balogh Z. (Kocsis V.), Peszeki, Mágocs, Elek – Buzora (Horváth F.), Oláh (Pál). Vezetőedző: Serhók György

Gól: Kaufmann (74.) illetve: Mágocs (13.), Balogh Z. (32.)
Kiállítva: Kalapács Á. (30.).

Forrás: A csóri labdarúgás története (Facebook)