13 és fél év játékvezetői pályafutás után, mégis meglepően fiatalon döntött a visszavonulás mellett Hajdu Balázs játékvezető. Exkluzív interjú keretein belül árulta el a spori döntésének hátterét.

Meglepően fiatalon döntöttél a visszavonulás mellett. Minek köszönhetően határoztál így?

Hajdu Balázs: Annak ellenére, hogy még csak 28 éves leszek, 13 és fél év játékvezetői pályafutás áll mögöttem, emiatt én már idősnek számítok. A viccet félretéve, hétfőtől péntekig elég sokat dolgozom (ahogy mindenki más is), az utóbbi időben nagyon fáradtan mentem mérkőzésekre. Meglehetősen zavart, hogy helyenként nem tudtam azt a teljesítményt hozni, amit én elvártam magamtól, illetve, amit a mérkőzések megkívántak. Úgy éreztem, hogy szükségem van a hétvégére, hogy fel tudjak töltődni, ez áll a döntésem hátterében.

Mikor fogalmazódott meg benned először a visszavonulás gondolata, és mikor hoztad meg végérvényesen a döntésedet?
Hajdu Balázs: Az elmúlt fél évben már fontolgattam a dolgot, aztán a nyár elején határoztam el, hogy kihagyom az edzőtábort.

Pályafutásod során mi volt az a momentum vagy mérkőzés, amire szívesen tekintenél vissza akár évtizedek múlva is?
Hajdu Balázs: Szerencsére megadatott, hogy a magyar labdarúgás harmadik vonalában vezethettem mérkőzéseket, ezek közül mindegyik kedves emlék. Csepelen, ahol a futballnak több évtizedes hagyománya van, mindig élmény volt működni. Ezek mellett jutott néhány megyei rangadó is, pályafutásom egyik kiemelkedő pontja volt az Aba-Sárvíz – Baracs összecsapás a 2015/2016-os idényből, ami a bajnoki címről, és ezzel együtt a feljutásról döntött. Nyugodtan ki merem jelenteni, hogy asszisztenseimmel együtt nagyszerű teljesítményt nyújtottunk.

Mi volt a legkomikusabb jelenet, ami történt veled játékvezetői karriered során?
Hajdu Balázs: Nagyon nehéz kiemelni egyetlen jelenetet, természetesen többször eltaláltak labdával, sikerült rossz helyre állnom. Egy alkalommal egy kapura lövés pattant le a tarkómról, mire a lövést megeresztő játékos a következőt mondta: „Spori! Egyet lövünk kapura egész meccsen, azt is kifejeli?!” Ezenkívül rengeteg vicces mondat hagyta el a játékosok száját, többször előfordult, hogy együtt nevettünk a pályán.

Mi fog a leginkább hiányozni a játékvezetéssel kapcsolatban?
Hajdu Balázs: Egyértelműen a kiváló kollégák, a közös utazások, a meccs előtti és utáni hangulat fog hiányozni. Igyekszem tartani a kapcsolatot, nem szeretnék teljesen kikerülni ebből a „családból”. Vannak kollégák, akikkel rendszeresen összejárunk, azt sem zárom ki, hogy nézőként kilátogatok néhány mérkőzésre.

Nemrégiben bevezették a „kettős büntetés” eltörlését, azaz a gólhelyzetben a 16-oson belül elkövetett szabálytalanság esetén már nem kell kiállítani a vétkes játékost. Ez komoly vitákat vált ki a mai napig, te jónak tartod ezt a szabályt?
Hajdu Balázs: A szabály szerint akkor nem szükséges kiállítani a vétkes játékost, ha a 16-oson belüli szerelése a labdára irányul, csak mondjuk késik egy ütemet. Ha egy játékos például ellenfele visszahúzásában vétkes, akkor a kiállítás továbbra helyes döntés. Fontos, hogy a játékosok, sportvezetők tisztán lássanak ebben a kérdésben, és akkor van értelme a szabálymódosításnak. Ha mindenki tisztában van a szabállyal, akkor a módosítás a sportág érdekeit szolgálhatja.

Az utóbbi időben meglehetősen furcsa szabályváltoztatási ötletek láttak napvilágot, mint például a tiszta játékidő bevezetése, a büntetők helyett a rávezetés vagy a sárga lap helyetti időbüntetés. Ezekről mi a véleményed?
Hajdu Balázs: A labdarúgás szabályainak apró módosításai teljesen rendben vannak, ezek azonban gyökeresen átalakítanák a játékot, emiatt elveszik az a varázs, amiért a futball szeretjük. Tiszta játékidő, rávezetés, és időbüntetés létezik az általam hőn szeretett jégkorongban, tehát ha ilyet akarok látni, kimegyek a csarnokba.

Egyre inkább erősödnek a hangok, hogy be kellene vezetni a videóbírót. Megyei szinten a legtöbb helyen nem adottak a technikai feltételek, így egyesek szerint nem volna egységes a labdarúgás, ha csak magasabb szinteken lenne videóbíró. Te mit gondolsz erről? Vagy elég lenne az alapvonali asszisztens?
Hajdu Balázs: Nyilván a megyében erre nincsen lehetőség, de nem is itt mozognak dollár, euró és fontmilliók a piacon. Ahol ilyen magas összegek repkednek, ott lehet létjogosultsága a videóbírónak. Ha ez kell ahhoz, hogy csökkenjen a hibaszázalék, akkor hadd szóljon. Az alapvonali asszisztens a gól/nem gól helyzetben, büntetőterület felügyeletében segíthet, ám a lesek elbírálásban nem tud dönteni. A videóbíró lefedné az összes kényes területet.

Mit gondolsz a sportág jövőjéről? Mennyire adnál teret a technikának annak érdekében, hogy jobb döntések szülessenek kiélezett helyzetekben?
Hajdu Balázs: A sportág jövője fényes, zsákszámra öntik a pénzt a labdarúgásba, még hazánkban is. Véleményem szerint a futball még mindig népszerű mozgásforma a gyerekek körében, ezt a helyzetet kell fenntartani, illetve erősíteni. A játékvezetés technikai eszközökkel való támogatása egy szükséges lépés. A beep jelzéssel ellátott zászló, kommunikációs szett már most is sokat segít, a videóbíró pedig talán levenne egy kisebb adag felelősséget a játékvezető válláról.

A hírek szerint a játékvezetéstől való visszavonulásod ellenére nem szakadsz el teljesen a futballtól…
Hajdu Balázs: A futballtól teljesen elszakadni soha nem fogok, része az életemnek, és szerintem mindig az is marad. A Fehérvár Junior FC csapatával a kispályás bajnokságban szerepelünk, én a kapuban nyújtott teljesítményemmel igyekszem segíteni a társaimat. Szerencsés a helyzet, ez egy baráti társaság, ismerjük egymást régóta.

Elképzelhető, hogy visszatérsz egyszer, mint játékvezető?
Hajdu Balázs: Minden elképzelhető, ezt majd az idő eldönti. Az biztos, hogy most pihenésre van szükségem, fásultan, kevésbé motiváltan nincs értelme csinálni. Köszönettel tartozom az elnökségnek, a kollégáknak a lehetőségért, a támogatásért, az élményekért. Köszönöm a családomnak is, hogy ezt a sok lemondással járó életformát támogatták, segítették. Visszatérésemre visszatérve (:D), el tudom képzelni magamat ellenőrként, fiatalokat segítő mentorként, ám ez még a jövő zenéje.