Amit a szezon előtt sejteni lehetett, az végül bekövetkezett: A bajnokságnak teljesen átalakult kerettel nekivágó Velence nem tudta megőrizni megyei élvonalbeli tagságát.

A Velence ősszel 12 egységet gyűjtve négypontos előnnyel rendelkezett a kiesőzónában tanyázó Lajoskomárom és Aba csapataival szemben, sőt, ekkor még hárompontos különbséggel maga mögött tudhatta a Pátkát is. Tavasszal azonban sokkal gyengébb eredményeket ért el a tóparti gárda. Hiába csábították vissza a tavalyi évben még az egyesülettel bajnoki címért harcoló trénert, Pavlik Józsefet, az eredmények továbbra sem jöttek.

A Velence tavasszal csupán négy pontot gyűjtött. Április elején a Tordas ellen szereztek egy pontot Pálék, majd ezután Abán tudtak diadalmaskodni a velenceiek. A következő hazai mérkőzést azonban drámai körülmények között a hosszabbítás utolsó percében elveszítette Pavlik József csapata a rivális Pátka ellen, amely gyakorlatilag megpecsételte a gárda sorsát. Még innen is lett volna visszaút, hiszen a Mezőfalvával még volt egy hatpontos meccse Krenczéknek, ám azt a találkozót nagy csatában elbukták, innen pedig már nagyon nehéz, gyakorlatilag lehetetlen helyzetbe kerültek.

Az utolsó három fordulóban olyan csapatok ellen kellett volna pontot szereznie a tóparti alakulatnak, mint az Ercsi, a Martonvásár és a Gárdony – a bravúr egyik esetben sem sikerült.

Az utolsó hazai mérkőzésen még felcsillant a remény egy rövid időre a Gárdony ellen. A korai hátrány után ugyanis Lantos góljával még tudott egalizálni a Velence a 34. percben, ám a félidő vége előtt Balogh büntetőjével ismét a gárdonyiaknál volt az előny. A folytatásban teljesen szétesett a Velence, mely koporsójába az utolsó szeget Krencz kapus kiállítása jelentette a 61. percben. Végül súlyos pofonba szaladt. Mint utóbb kiderült, egy győzelem is kevés lett volna a bennmaradáshoz, mivel közben Pátkán nyerni tudott a Mezőfalva.

A Velence háza táján nagy változások voltak várhatóak, egy korábban hasonlóan nehéz helyzetbe kerülő Megye I-es gárdánál sikereket elérő tréner érkezése volt kilátásban. Nagy kérdés, a Megye II-ben miként alakul a velenceiek sorsa…

Velence – Gárdony 1-7 (1-2)
Velence, vezette: Wehovszky Gergő

Velence: Krencz – Silhány, Lantos, Harmati, Németh E. – Pál I. (Hajdú), Baranyai, Gál-Gerlach, Tóth B. – Czifra, Gulyás-Kovács. Vezetőedző: Pavlik József
Gárdony: Heim – Balogh Botond (Bogács), Kocsis D., Burucz, Oláh D. – Kuti (Balogh Bence), Balogh Á., Ambrus (Tóth B.), Klauz – Hanák, Sowunmi A. (Katóka R.). Vezetőedző: Balogh Zsolt

Gól: Lantos (34.) illetve: Balogh Á. (39., 58., 75.), Ambrus (27.), Katóka R. (66.), Harmati (öngól, 81.), Balogh Bence (86.)
Kiállítva: Krencz (61., Velence)

Ajánlott cikkek:

• Megye I: Kiesett a Velence, megmenekült a Mezőfalva!
• Megye II: Az Enying a bronzérmes, bennmaradt a Csákvár II. és a Csór!
• Megye III: Lehengerlő játékkal bajnok a Vajta!