Székesfehérvár városi kispályás bajnokságának fenntarthatósága erősen kérdéses.

Ősszel három kispályás alap csoportot indítottak a szervezők, melyekbe vegyesen kerültek első és másodosztályú csapatok. A téli pihenőig minden csapat egy kört játszott minden ellenfelével, majd a három csoport első két helyezettjét, azaz 6 együttest kiemeltek.

Így született meg a Kiemelt Rájátszás, melynek 6 csapata oda-visszavágós rendszerben küzdött meg az aranyéremért, ez lett tulajdonképpen az első osztály. A megmaradt csapatok az Alap A, Alap B és Alap C csoportokban 8-8-8 csapattal játszották volna le a tavaszi oda-visszavágó kört.

Mi történt az „első” és a „másodosztályokban”?

A Kiemelt Rájátszást végigjátszotta a hat gárda, bár túl nagy izgalmakat nem hozott a pontvadászat. A Bádogos-Greco Petrol 100%-os eredménnyel zárt, 9 ponttal megelőzve legközelebbi riválisát, az utolsó helyen pedig a Szfinx Autósiskola végzett úgy, hogy egyetlen pontot sem szerzett. A madarak azt csiripelik, a Szfinx nem is vágyik többé hasonló kalandra.

Az Alap csoportok közül az A jelűt minden gárda végigjátszotta hellyel-közzel, igaz, a Fehrer többször nem állt ki, de elkerülte azt, hogy kizárják. Az élen kiélezett küzdelmet hozott a Kutyaütők és a Kontrák párharca, mely egy mondhatni bajnoki finálén dőlt el a bajnokság véghajrájában. Egy csapat lógott ki a csoportból lefelé, a 23 meccsen mindössze 12 pontot gyűjtő Videoton Baráti Kör, mely 156 gólt kapott, azaz átlagosan meccsenként közel 7-et, így -108-as gólkülönbséggel fejezték be a szezont a piros-kékek.

Az Alap B csoportot a Csoszifaszik nyerte nagy küzdelemben, e csoportban sokáig 4 együttes is esélyes volt az aranyra. Érdekesség, hogy volt sansza a végül ezüstérmes Extremnek is, mely negatív (!) gólkülönbséggel zárta az évadot… A téli szünet után maradt nyolc csapatból egyéb iránt kettőt, a Rolomester.hu és a Spiki alakulatát kizárták ki nem állások okán, így itt csak 6 csapat fejezte be tisztességgel a szezont.

Az Alap C csoportban a Mástészta nyert magabiztosan, igaz, feketehegyi riválisa tisztességgel üldözte. Az minden bántó szándék nélkül kijelenthető, hogy a 23 meccsen mindössze 1 becsületpontot zsákmányoló Alba-Csavar nem másodosztályú színvonalat képviselt, melyet jól mutat -130-as gólkülönbsége, mely 5,6-os meccsenkénti kapott gólátlagot jelent. Erősen kérdéses persze, hogy a Fortnua FC a maga 16 pontjával és a -74-es gólkülönbségével milyen élményekkel gazdagodott az évad során.

Mi a probléma?

Azzal, hogy az Alap csoportokból kiemelték a 2-2-2 legjobbat, még alapvetően nincs is gond. Azzal viszont már igen, hogy a maradék csapatokat nem az erőviszonyok szerint osztották el – mondjuk a tabellán elért helyezésüknek megfelelően – hanem mindenki maradt a helyén. Ennek főként logisztikai okai voltak, hiszen az egyes csoportok csapatai meghatározott napokon játszották találkozóikat.

Így viszont a bajnokságokban hatalmas erőviszonybeli különbségek jelentkeztek, és olyan, gyakran kétszámjegyű különbségek születtek, amelyeknek gyakorlatilag zéró sportértéke van. Nem igazán lehet azt mondani egy olyan meccsre, ahol az egyik csapat 2-3 percenként kapitulál, hogy „legalább mozogtak egy jót”. Biztosíthatok mindenkit, egy ilyen mérkőzésen szenvedő félként résztvenni minden, csak nem jó mozgás.

Ekkora különbségeknek nem volna szabad egy szervezett bajnokságban születnie, és még ha olykor-olykor akadna is ilyen eredmény, az a ritka kivételek közé kellene, hogy tartozzon. Sajnos az Alba Ligában hétről hétre születtek megalázó eredmények, és ami még ennél is nagyobb gond, hogy nem várható, hogy jövőre ezek száma csökkenne.

Mi lenne a megoldás?

A logika azt diktálná, amely csapatok nem voltak elég jók ahhoz, hogy kivívják másodosztályú tagságukat a pályán, a harmadosztályban mérettethetik meg magukat vélhetően több sikerélményért, míg a bitang erős harmadosztályú gárdák, bajnokok feljebb mutathatják meg, hogy miféle fából faragták őket.

Végülis ez a bajnoki rendszer lényege. Aki nyer, feljut, aki utolsó, kiesik, és alacsonyabb osztályba kerül, egészen addig, amíg már nincs lejjebb.

Mi történik a valóságban?

Persze a valóság nem így működik, mint az már többször megtörtént Fejér megyében – nemcsak a kispályás bajnokságban – a kiesők vidáman visszaneveznek oda, ahol az előző szezonban péppé verték őket, míg a harmadosztályú bajnokok maradnak a harmadosztályban, mert ott van sikerélmény, az biztos, havonta ezer forinttal olcsóbbra jön ki fejenként a tagdíj, és amúgy is közel a pálya.

Hogy ezt rendszerszinten engedik, annak egyenes következménye, hogy a jövő évi bajnokságban ugyanúgy óriási szakadékok lesznek nemhogy él-, hanem középcsapatok és a tabella alsó régiójához tartozók között.

Mi várható ősszel?

A kérdés már csak az, hogy hány csapattal fog indulni a következő szezon, mivel ha a két kizárt együttes nem nevez az őszre, akkor már csak 59 egylet marad meg. Emlékeztetőül: a 2005/2006-os szezonban a Városi Kispályás Bajnokságra 113 csapat adta le a nevezését, és ez a szám kizárólag felnőtt férfi kispályás csapatokat tartalmaz, nincsen kikozmetikázva női csapatokkal, utánpótlás együttesekkel vagy öregfiúk egyletekkel.

Na és persze az sem tisztázott, hogyan kívánják lebonyolítani az első és másodosztályt…