A Mány felnőtt és ifi csapata is megnehezítette a listavezető Bakonycsernye dolgát a legutóbbi fordulóban, melyet a csernyeiek nehezen viseltek. A gólcsend erősen vitatott körülmények között tört meg.

Tegnap már beszámoltunk róla, hogy a hétvégén presztízsmeccset vívott egymással a Bakonycsernye és a Mány. Akkor a hazaiak által írt beszámolót tettük közzé, de szokásunkhoz híven a vendégek tudósítását is közzé tesszük, mely a Mányi TK facebook oldalán jelent meg:

„Szombaton, Bakonycsernyén szerepeltek a Mányi TK csapatai.  Mind a felnőtt mind az ifi csapatunkra nehéz feladat várt, hiszen a hazai felnőtt gárda, vezeti a bajnokságot, ifi csapatuk pedig a dobogóért küzd.

A sorsolás szeszélye, (nevezzük csak szolidan) butasága miatt, egy napon, 5 óra különbséggel kellett azonos helyszínen játszanunk, ez a mi kis csapatunk esetében, komoly matekozást, és logisztikai szervezést igényelt. Rendben van, hogy szombaton van a mérkőzés, de lehettek volna a szervezők rugalmasabbak is, és minimum az ifi meccset felvezető meccsnek kérhették volna…

Mindegy, szóval a felnőttbe „feltett” srácok nélkül, 15,5 éves átlagéletkorral szálltunk harcba a jobb, erősebb, agresszívabb hazai ifi csapat ellen, és láss csodát, a gyerekek maximálisan megállták a helyüket. Végeredményben, ifi meccsen ritkán tapasztalható, gól nélküli (0:0) remi lett, ahol az átlagban 3 évvel fiatalabb srácaink, megérdemelten szereztek pontot! Gratulálunk!

Felnőtt csapatunk, köszönhetően a „bográcsos meccseknek” szintén ezen a napon játszott. Hagyományosan nagy derbiket produkáltak az elmúlt években a csapatok, és most sem volt ez másképpen. Az előjelek itt sem voltak rózsásak, és nem azért mert megijedtünk volna a cseppet sem lehengerlően, hanem inkább eredményesen játszó hazaiaktól. Szombat lévén, Vasasnál lévő kötelezettségei miatt, hiányzott edzőnk, és egyben középcsatárunk, a góllövőlista vezetője, Pál Zoli; külföldi munka miatt, középhátvédünk, Herczeg Laci; combsérülése miatt egyetlen kapusunk, Sátori Viki; valamint jobbhátvédünk, a műtéten átesett Szabó Laci…

Ennek ellenére, három ifi korú játékossal a csapatban, mezőnyjátékossal a kapuban is, győzelemre éhesen, a hetek óta megkezdett úton haladva szálltak harcba a mányiak.

Olvastunk helyi kommenteket, elemzéseket a mérkőzésről, megyei lapban, és itt is, ennek ellenére, mint mindig, próbálunk tárgyilagos képet festeni a mérkőzésről. Nem titkolom, állítom, aki ezeket csernyei oldalról írta, vagy végig aludta/beszélgette az első félidőt, vagy kint sem volt a mérkőzésen. Kezdjük el szépen sorban: számítva a nagy hazai rohamokra, stabil, labda-biztos védekezést szerveztünk, masszív középpályával (persze a lehetőségek tükrében). Ennek ellenére ugyanolyan struktúrában, az alapjátékunkon semmit nem változtatva léptünk pályára, hiszen mindegy, ki az ellenfél, ha az előre megbeszélteket nagy százalékban sikerül megcsinálni, már nagy baj nem lehet. Szóval vártuk a nagy rohamokat, aztán meglepődtünk, hogy ebből maximum csak hullámocskák jöttek. Próbálkozott a Csernye, labda-biztosabb volt, járatták szép lassan, jobbra-balra, de fogást nem találtak, de legyen ez a mi erényünk végre.

Mindent elmond az első félidőről, hogy a balhátvédből kapussá lett Antoni Lacinak, maximum akkor volt dolga, ha a labdáért kellett mennie, meg 2 beívelést le kellett húznia. Támadásban a kontrákra operálhattunk, átadva a területet a masszívabbnak. Bosszantó, hogy 3 helyzet volt az első félidőben, abból kettő hatalmas a hazai kapu előtt, de fiatal csatáraink nem éltek a lehetőséggel. Nem tisztem minősíteni a játékvezetést, de a kettő minimum véleményes (de erőteljesen hangos) büntetőből egyet minimum illett volna befújni, még ha csak 18 éves a szenvedő fél, akkor is. Nagy volt a nyomás rajtunk, jól jött volna egy kis következetesség is (nem segítség, nem egyoldalúság)…

Egy szónak is száz a vége, keményen, de nem durván játszott a mányi csapat, csúsztak-másztak a fiúk minden labdáért, helyzeteket dolgoztak ki, és eltüntették 45 percre a 8 helyezés különbséget. Jónás spori, majdnem következetesen, alaposan meglapozta a mieinket, de aki látta a mérkőzést (nem csak hallotta), az észrevette, hogy 3 sárgát kaptunk fault-ért (a hazaiak összesen kettőt), és 5-öt reklamálásért. A szöveg az elmúlt években nem volt jellemző ránk, nyilván nem minden ok nélkül szóltak oda bizonyos, véleményes szituációkban a mieink. Ennyit a durvaságról, meg a 8/2 lap arányról.

Szóval eltelt egy félidő, amit ha valaki kívülállóként lát, nem mondja meg, hogy melyik a bajnokesélyes hazai illetve a tartalékos, 8. helyen álló vendégcsapat. Ez volt a célunk, jó játék, hogy érezzék át a srácok, amit csinálunk, jó irány, amit akarunk, előbb-utóbb be fog érni. Ez most egy félidőre, meg egy picire volt elég. Erőt morzsoló játék ez, ahol nyilván kevesebbet van nálad a labda, de eljön az idő, amikor ez a mérkőzés végére kitolódik.
Biztos vagyok benne, hogy az évek óta együtt mozgó, ilyen szinten jó játékerőt képviselő Csernye, meglepődött a hozzáállásunkon, és azon, hogy nem megy.

A második félidő elején érződött, hogy nagyobb elánnal jönnek a hazaiak, és ahogy fogyott az erő, jöttek a hibák is. Az első gól nem tisztem megítélni, 8 mányi játékos futott az asszisztenshez, lest nehezményezve, mégis a lényeg az, hogy az 55. percben, Varga Aurél megszerezte a vezetést a hazaiaknak (1:0). A 60. perc környékén érezni lehetett, hogy az addig kiválóan működő, agresszív letámadás „csúszni kezd”, belsőink fáradnak. Ennek ellenére, még mindig volt sansz. A 66. percben, mégis érezhetően eldőlt, hiszen egy beívelés után Ódor Ákos megszerezte a hazaiak második gólját. Nem hibáztatható sem a „kapusunk” sem a védekezés, ilyen gól van, szép volt, így kell. A végére, a még mindig örökifjú, és mindig jól játszó Strommer Miki is betalált (3:0), így látszólag sima végeredmény lett a vége. Nagy hangsúly van a „látszólag” kifejezésen…

Tartalékos csapatunk megállta a helyét, mindent megtettek a srácok, és ez becsülendő dolog, építő hatású a jövőre nézve! Gratuláltunk, a most mindenképpen előttünk tartó, jobb játékerőt képviselő, Bakonycsernye csapatának a győzelemhez, sok sikert és bajnokságot kívánva. Jó étvágyat kívántunk a sporiknak is a finom estebédhez!

Tanulságos, építő hatású hétvége volt, ahol a mányi csapat(ok) megmutatták erősségüket, erejüket, és természetesen a hiányosságainkat is. Mert ez így van rendjén. Úton vagyunk, hosszú úton, amelyen, még ha bosszantó is, ki lehet kapni. Így ki lehet kapni… Vasárnap a Csákvár II. csapatát fogadjuk, 15 órakor! Szeretettel várunk Mindenkit, mint mindig, most is elkél a buzdítás!!”

Bakonycsernye – Mány 3-0 (0-0)
Bakonycsernye, vezette: Jónás Péter

Bakonycsernye: Spandler M. – Varga A. (Molnár Á.), Mészáros B., Schneider, Varga J. – Benis Márk (Strommer), Kadlecsik (Monostori), Ódor, Kovács D. (Csapcsár) – Balogh A. (Simek), Fodor.
Mány: Antoni – Mohácsi, Farkas R. (Vaczula), Apostagi – Bederna Bálint (Gonda), Jakab, Radovics, Budai, Oláh A. – Birta (Magony), Bederna Bence.

Gól: Varga A. (55.), Ódor (66.), Strommer (78.)

Ajánlott cikkek: