Fiatal kora ellenére már több, mint 600 mérkőzés van a háta mögött Hajdu Balázsnak, a megye egyes játékvezetőnek. A beszélgetés során szó esett a kezdetekről, valamint az emlékezetesebb momentumokról is.

Hány éves korodban játszottál el először a gondolattal, hogy játékvezető legyél? Mi fogott meg ebben a szakmában?

Hajdu Balázs: Körülbelül 10 éves koromban fordult meg először a fejemben, hogy játékvezető szeretnék lenni. Puhl Sándor akkor már pályafutása vége felé járt, ő nagy példaképem volt abban az időben, nagy dolognak tartottam, hogy többször is a világ legjobbnak választották. Egyik karácsonyra kaptam egy fagolyós sípot a szüleimtől, kartonpapírból vágtam ki a színes lapokat, és apám haveri szintű fociján már gyakoroltam is. Ez lehet, hogy sokaknak furcsa, de én jól éreztem magam. Amint lehetett le is tettem a vizsgát, éppen elmúltam akkor 14 éves.

Első mérkőzésedre hogyan emlékszel vissza? Mennyire izgultál?

Hajdu Balázs: Az első mérkőzésemen természetesen asszisztensként működtem közre, Nagylók-Hantos csapata fogadta az azóta megszűnt Sáregrest. 2004 márciusát írtuk ekkor, nekem az első 15 percben ötletem sem volt, hogy hová helyezkedjek, mit döntsek, mit csináljak. A mérkőzés játékvezetője Szabó Lajos volt, aki próbált mindenben segíteni. Kellett körülbelül 1,5-2 év mire igazán belerázódtam. Az első felnőtt mérkőzésem egy Gyúró-Vértesboglár megyei III. osztályú találkozó volt, ott debütáltam vezetőbíróként, 2006-ban.

Melyik volt a legrangosabb mérkőzés, amit vezettél eddig a pályafutásod során?

Hajdu Balázs: Egyértelműen az NB III-as pályafutásomhoz tartoznak a legrangosabb mérkőzéseim, ezek közül a Csepel-Újpest II. volt talán a legrangosabb, ahol a vendégeknél több NB I-es futballista is pályára lépett. Az a meccs például kifejezetten jól sikerült. Nagy élmény volt mindig a csepeli stadionban vezetni, ott mindig magával ragadta a résztvevőket a hangulat, ugyanis kb. 500-1000 néző látogatott ki a találkozókra. Biatorbágyon is többször működtem, volt alkalmam Vincze Ottóval, Juhár Tamással, Fehér Csabával a pályán is találkozni, erre az időszakra, és a 18 NB III-as mérkőzésemre büszke vagyok.

Melyik volt számodra a legemlékezetesebb találkozó?

Hajdu Balázs: Az NB III-ról fentebb tettem említést, azon a csepeli meccsen voltam talán a legjobb formában. A megyében vezettem kiesési rangadókat, ezek közül Abán született egy emlékezetes 8,7-es osztályzatom, ami kiválónak számít, azóta ez még egy-két alkalommal előfordult. Bíztak rám első és második csapatok mérkőzését megyei II. és III. osztályban, jólesett azt hallani a csapatoktól, hogy örülnek, hogy én vezetem az adott összecsapást. Különösen emlékezetes marad egy Balatonlelle-Szigetszentmiklós, és egy Budafok-Biatorbágy NB III-as találkozó, ám ezek inkább a mérkőzés utáni bulik miatt.

Ha megtekintesz egy labdarúgó mérkőzést, inkább a játékot figyeled, vagy óhatatlanul szakmai szemmel nézed a játékvezetők munkáját?

Hajdu Balázs: Azt vettem észre, hogy egyre kevesebb meccset nézek, egyrészt nincs annyi időm, másrészt nem „kívánom” annyira a futballt. Azt hiszem, hogy óhatatlanul is kicsit szakmai szemmel figyelem ezeket a meccseket, próbálok az adott találkozón közreműködő kollégám fejével gondolkodni, a helyzetébe képzelni magamat.

Mi a célod a játékvezetéssel? Milyen szintre szeretnél eljutni, és milyen távra tervezel?

Hajdu Balázs: Már nem tervezek országos közreműködést, talán nevetséges, de ehhez 26 évesen már idős vagyok. Jelenleg a megyei I. osztályú kerethez tartozom, őszintén mondhatom, hogy egyre nagyobb megbecsülés, tisztelet vesz körül a pályán. Én úgy érzem, hogy magasabb szinten nem fogok már vezetni. A tervekről pedig annyit, hogy addig fogom ezt a tevékenységet űzni, ameddig jól érzem magam. Nagyon jó a közösség, engem nagymértékben az tartott a pályán, ezért nem is tudom megmondani, hogy meddig, hány éves koromig tart még a pályafutásom. Jó érzéssel tölt el, hogy a frissen bejövő fiataloknak is segíthetek, mint annak idején nekem segítettek Koszorús István, Termő László, Szűcs László, Horváth István, Závotka Csongor, Rózsa József, Fehér Miklós, a Játékvezető Bizottság egykori és mostani vezetői, és még sokan mások, akiknek hálás vagyok, mert a szakmai és emberi hozzájárulásuk nélkül nem jutottam volna el idáig.

Tetszett az interjú? Lájkold Facebook oldalunkat, vagy kövess bennünket a Twitteren!