Itt a megfejtés.

A 2023/2024-es szezonban 47 csapat vesz részt az Alba Liga küzdelmeiben. Amikor a kispályás bajnokságok „Városi kispályás bajnokság” néven futottak, hétről hétre több mint 100 csapat vett részt a pontvadászatokban.

Vegyük a 2005/2006-os idényt. Akkoriban 113 csapat indult el, manapság pedig 47. Manapság sikerként kell elkönyvelni azt, hogy most éppen ugyanannyi csapat indult, mint az előző szezonban. 47. Nem 113, hanem 47. Hol van az a hiányzó 66 csapat? Mindenki otthon TikTokozik? Nem biztos!

Eleve a kiírás sem jó

Nem kell ahhoz nagy lángésznek lenni, hogy hatalmas különbség van, amiért kispályás bajnokságban szeretne részt venni egyik és másik csapat.

Van olyan együttes, amiben gyakorlatilag félprofik játszanak. Nagypályán a vármegyei első osztályban mérettetik meg magukat, hetente két, három edzésen vesznek részt.

Más együttesekben olyanok futballoznak, akiknek ez az egyetlen nap a héten, amikor sportolnak. Nem játszanak nagypályán, vagy ha igen, akkor csak a vármegye hármas bajnokságban, edzéseken pedig nem igen vesznek részt, csak alkalomszerűen.

Természetesen a lehetőség minden csapat előtt adott: bárki kibérelhet egy pályát minden héten, hiszen Székesfehérváron van elég. Lehet gyakorolni, taktikát kidolgozni, erőnlétet szerezni.

Csakhogy vannak olyanok, akik két vagy három gyermek, munka és egyéb elfoglaltságok mellett nem tudnak és nem is akarnak több időt szánni a focira, mint heti egyszer összejönni és játszani egy meccset kispályán. Szeretnének viszont tétre, pontra játszani, bajnoksgában részt venni.

Tudjuk jól, hogy a haveri focikon mindig kérdéses a létszám. Valljuk be, hogy tét nélkül futballozni lehet, de teljesen más mint részt venni egy pontvadászatban.

Sajnos azonban az olyan játékosoknak nincs lehetősége részt venni Székesfehérváron olyan MLSZ által szervezett bajnokságban, ahol nem félprofikkal kell megküzdeniük, meglehetősen sűrűn. Ilyenkor aztán jönnek a pofonok. 10-0, 15-1, 20-2…

Hiába ügyes, technikás egy baráti társaság, azok, akik hetente többször edzenek, erőnlétből be fogják darálni a hobbifocistákat. Márpedig ha ez megtörténik, ki az, aki benevez úgy a következő szezonra, hogy a legalacsonyabb osztályban is megalázó vereségeket szenved el félprofikkal teletűzdelt csapatoktól? Ki fog kihagyni egy Manchester City-Bayern München negyeddöntőt azért, hogy kikapjon 9-1-re egy kispályás meccsen? Kit fog „elengedni” otthonról a felesége az esti fürdetésről, hogy aztán megalázó vereséget szenvedjen, és frusztráltan térjen haza?

Miután megszüntették az Alba Liga bevezetésével a kiesést és a feljutást is, teljesen random, hogy milyen erősségű csapatok játszanak egymással. Sokszor a harmadosztályban olyan együttesek vannak, amelyek méltó kihívói lehetnének a Kiemelt osztályra pályázó csapatoknak, de semmi garancia sincs arra, hogy néhány Alap csoportban részt vevő együttesnek esélye lenne az első öt közé jutnia a harmadosztályra. Tavaly is volt ilyen csapatra példa, előtte is, és bizonyosan nem lesz ez máshogy idén sem.

Több kérdés is felvetődik, remélhetőleg a szervezők is elolvassák ezeket:

1. Miért nem térnek vissza a szervezők a kieséses, feljutásos rendszerhez?

2. Miért nem lehet egy szabadtéri játékot szabadtéren, a város által tulajdonolt pályákon lebonyolítani, miért kell azt egy olyan magántulajdonban lévő terembe terelni, ahol a csapatoknak éppúgy nincs lehetősége zárt öltözőben átöltözni, mint a Túrózsáki úton vagy a Feketehegyen?

3. Miért nem lehet szabadtéren focizni kora ősszel és késő tavasszal, amikor jó az idő?

4. Miért nem lehet kiírni egy olyan bajnokságot, ahol valóban amatőrök vehetnek részt? A harmadosztályú, azaz a legalacsonyabb osztályú pontvadászatból miért nem lehet kizárni a vármegye egyes játékosokat?

A kifogások ismertek.

1. A csapatok ragaszkodnak egy adott játéknaphoz, és nem lehet máshogy teljesíteni ezeket a kéréseket. Nahát, pedig régen meg lehetett oldani ezt a kérdést. Mindenkinek volt egy hazai pályája, ahol akkor játszott, amikor időpontot foglalt, a vendég csapat pedig alkalmazkodott.

2. Nincs öltözési, zuhanyzási lehetőség az olyan szabadtéri pályákon, mint a Túrózsáki úton vagy a Feketehegyen. A világítás problémás. A modern kor igényeinek nem felelnek meg a szabadtéri pályákon lévő körülmények. Valóban? És mi lenne, ha a város nem egy magánkézben lévő cégnek fizetne évente milliókat, hanem ezt a pénzt a szabadtéri pályák fejlesztésére és fenntartására fordítaná? Gondolkodott ezen már valaki?

3. A csapatok kérték, hogy késő ősszel legyenek a bajnokságok és kora tavasszal. Na de mind kérte ezt? Valóban nincs Székesfehérváron 10 hasonló képességű csapat, aki szeretne a jó időben, szabadtéren focizni szervezett körülmények között?

A kivételt a négyes pont jelenti. Erre talán semmilyen kifogás sincs, hogy miért nem jutott eszébe a szervezőknek, hogy szervezzenek egy VALÓBAN amatőr bajnokságot.

Kérdéseinkre szeretnénk választ kapni, bár reményeink elég haloványak ezt illetően.