Nem akármilyen győzelemmel zárta a szezont a Mány!

Varga Mihály, a Mányi TK elnöke így írt:

„Szomszédvári rangadóra került sor a hétvégén, a bajnokság utolsó fordulójában Száron vendégszerepelt csapatunk!

A mérkőzés ugyan nem befolyásolta sem a kiesés, sem a feljutás tényét, de az ilyenkor szokásos presztízs mellett, a bajnokság 5. helyéért szálltak harcba a csapatok. A rekkenő hőség ellenére, magas létszámú, több mint 250 szurker látogatott ki a mérkőzésre, és még örömtelibb, hogy legalább ennek a számnak a fele Mányról érkezett a derbire. Csodás pálya, példás, rendezett környezet fogadta a csapatokat!

A mieink különösebb fogadkozás nélkül, a jó tavaszi széria (10 győzelem) folytatását, és ennek megfelelő szezonzárást tűztek ki célul, megköszönve az évek óta kitartó, és sokat segítő szurkolóinknak a töretlen jelenlétet.

Magyar játékvezető sípszavára, nagy elánnal estek egymásnak a csapatok, ki-ki a maga erényeit helyezve előtérbe. A mieink igyekeztek már az elején átvenni a középpálya feletti irányítást, a lendületes, fiatalos szélsőjátékra építő Szár pedig, gyors kontrákkal próbált mögénk kerülni. A mérkőzés elejétől enyhe, majd egyre fokozatosabb mezőnyfölénybe került a Mány, egyre többször felértek a vendég támadások, Szabó Dani kapuja elé. Hogy ezekből egyelőre nem lett gól, a kapus remek helyezkedésének, illetve a kihagyott lehetőségeknek volt köszönhető.

A 31. percben megtört a gólcsend, hiszen az addig is agilisan játszó Mészáros Tomi lőtt, remek mozdulattal egy levágódó labdát, a szári kapu jobb felső sarkába, 0-1. A gól megnyugtatta a mieinket, talán túlságosan is, hiszen majd tíz perc elteltével, egy védelmi hibát követően, Fenyvesi Viktor eszmélt a leggyorsabban, és egy kipattanót okosan helyezett a kapunkba, 1-1.

Szünetre tehát döntetlennel vonultak a csapatok, ugyanakkor érezni lehetett, hogy a Mány erőteljesebb, akaratosabb futballt mutat be, és a félidei eredmény talán a hazaiakra volt hízelgő.

Aztán gyorsan minden megváltozott a második etap elején, hiszen előbb Radovics Marci fejelt szép gólt, Jakab Tomi parádés beadásából, majd 5 perc múlva Tomi mattolta a hazai védelmet, 1-3! Fölényben futballozott a vendégcsapat, irányítva és kontrollálva a játékot, a két gólos előnynél talán már fejben is eldőlni látszott a mérkőzés. „Ültek” a gyors vendégtámadások, és annak ellenére, hogy volt itt is, ott is kemény belépő, sportszerű küzdelem zajlott a pályán. Magyar játékvezető erélyesen, határozottan próbálta elejét venni a „csihi-puhinak”.

A Szár ment előre, de már nem tudott újítani, talán a kreatívabb középpályás játék, talán egy-két igazi vezér hiányzott ezen a délutánon.
A 79. percben, több kihagyott helyzet után, egy hosszú indítással „Doki”, Radovits Viktor iramodott meg saját térfeléről, végigrobogva a félpályát, testcsellel elfektette Szabó Danit, és az üres kapuba gurított, lepecsételve a mérkőzés forgatókönyvét, 1-4!

Mindkét csapat győzni szeretett volna, de ezen a napon a Mány motiváltabb, céltudatosabb és gólra-törőbb játékot mutatott be ellenfelénél, és minimum ilyen arányban, megérdemelt győzelmet aratott. A Szár a hiányzói ellenére, becsületesen „beleállt” a mérkőzésbe, fiatal értékei megcsillogtatták erényeiket.  A mieink megünnepelték, hogy a barátságokból tavasszal CSAPAT született, amiért sokan, oly sokat dolgozunk.

Mivel rangadó volt, előfordult ugyan a „lelátón” néhány, kisebb szócsata, hangos, nem éppen irodalmi stílusban, de ez benne van a „sztoriban”, ahogy mondani szokták faluhelyen: ennyi ember között mindig van néhány hülye, és a hülyeségért nekünk sem kell a szomszédba menni..

Picit had legyek személyes, és emberi, így a szezon, és e meccs végére. Mint mindig, törekedtem arra most is, hogy hideg fejjel, tárgyilagosan nézzem meg a mérkőzést, annak ellenére, hogy egy Szár-Mány, vagy Mány-Szár mérkőzés talán érzelmileg mindig több, egy igazi rangadó, amely előtt-után ugyanúgy tudok mosolyogni, és gratulálni, vagy fogadni a gratulációkat, baráti körben. Ez számomra a presztízs szó valódi jelentése, ezért fogadom el talán ilyen mérkőzéseken könnyebben a vereséget. Örülök, ha éppen jobb az, akinek szorítok.

Az elmúlt évtizedekben nem sokszor nyert mányi csapat Száron, gyerekkorom óta biztos nem, most ez majd harminc év után, egy sima bajnoki meccsen megtörtént. Semmi ördögi, nyert a jobb. Azt hittem ennyi, és semmi több, az élet megy tovább, ahogyan ősszel is, amikor a mi csapatunkban volt 8 sérült játékos, és simán kikaptunk. Mégsem volt felhőtlen az örömöm, mert olyan fajta, számomra bántó megjegyzéseket hallottam, érzékeltem, akár az áldozatvállalásunkra, akár a csapatunkra vonatkozóan, ami elkeserít. Nálam a rivalizálás, és a sportbarátságra törekvés több egy mérkőzésnél, tartós, steril „állapot”, hiszen hosszú évek óta valahol „sorstársak vagyunk”, legalábbis én azt gondolom. Amikor azt hallottam, „Mányon még a kerítés is kolbászból van” „majd ha elapad a lecsó” stb, először nevettem, utána mélyen elgondolkodtam. Amikor olyan ember mondja, aki jól ismeri az életünket, még megdöbbentőbb…

Tényleg ki kell mondani olykor a „frankót”, erre jók ezek a szituációk. Ami „kolbász van” a mányi lecsóban, azt egy-két helyi hülye szeleteli bele, azért hogy örömet okozzon annak a közösségnek, amihez gyerekkora óta tartozik, sokszor erőn felül, magát nem kímélve. Nem felülről pottyan a fazékba, és nem idegen kezek keverik, mint sok helyen, nem visszaosztós szerencselovagok, mágnás miskák, vagy amikor éppen milyen felső fuvallat fúj, hanem lokálpatrióta, fanatikus emberek. És sokkal jobb helyen zártunk a 16 csapat közül, az 5. hellyel, mint amire a finanszírozásunk, anyagi forrásaink alapján reális esélyünk lett volna. Abban statisztikában a 10-ben nem lennénk benne, sőt…

Aki itt él, velünk van, nekünk szorít, velünk van, tudja, miről beszélek.

„Gyárilag” nem voltam soha irigy, hálás vagyok a sorsnak, hogy ösztönöz mások töretlen fejlődése, és szeretem látni, ahogyan mások folyamatosan gyarapodnak, törekszenek a futball színvonalának emelésére.

Közösséget építünk, olykor sikeresen, olykor kevésbé, hibákkal, erényekkel. Elfogadjuk, ha vannak olyan időszakok, amikor nem tudjuk csak helyi erőből megoldani, hogy minőségben jó csapatunk legyen, mint ahogyan nincs hely, ahol ez teljes egészében sikerül. Csak van aki kimondja, van aki magának is hazudik. Aki nálunk van, a mi mezünket veszi fel, a mi sikereinkért dolgozik, szülessen bárhol e világon, legyen bármilyen bőrszínű, a mi fiúnk, és ameddig itt van közöttünk, ez így is marad!
Aki elfogadja, a hitvallásunkat, hogy ez a kis klub az emberi értékeket, és nem az egyéni ambíciókat helyezi előtérbe, az jó helyen jár.
Büszke vagyok a csapatomra, hogy erőn felül teljesített a tavasszal, megmutatta értékeit, dolgozott a hibák megoldásán, és adott ennek a kis közösségnek, amit Mánynak hívnak!

Rövidke szünet következik, aztán elkezdjük újra, mert el kell, el akarjuk! Köszönjük az egész éves kitartó szurkolást, munkát, áldozatvállalást, a sok eltöltött közös, felejthetetlen órát, gyerkőcnek, fiatalnak, idősebbnek egyaránt! Köszönjük a szülők mindennapi segítségét, támogatóink önzetlenségét, családtagjaink türelmét!
Sok jót nem ígérhetek… jövőre sem leszünk többet otthon!”

Szár – Mány 1-4 (1-1)
Szár, vezette: Magyar János

Szár: Szabó D. – Fenyvesi Sz. (Nyári M. 80.), Fenyvesi V., Hoszpodár, Tóth Bertalan, Sátori, Orbán, Horváth B. (Sashegyi 50.), Nyitrai (Tóvári 55.), Iváncsik (Tóth Barnabás 85.), Juhász. Vezetőedző: Lacza Albert
Mány: Szabó T. – Radovits V. D., CSitári, Mohácsi, Herczeg (Apostagi 82.), Szabó L., Jakab (Nagy M. 65.), Radovics M., Hajdú M., Mészáros (Magony 85.), Radovits Á.

Gól: Fenyvesi (42.) illetve: Mészáros (31.), Radovics M. (48.), Jakab (54.), Radovits V. D. (75.)

Forrás: Mányi TK Hivatalos Oldala (Facebook)